lesipuska

A legtöbb olimpikon vallásos áhítattal imádja a sportot. Kell is ez a jó értelemben vett fanatikus beállítottság ahhoz, hogy valaki a világ tetejére kerüljön. Léteznek azonban olyan egyéniségek is, akik valóban komolyan veszik a vallást, s akár még sportkarrierjüket is alárendelik mindennek.

Idén, az Olümpia szent ligetében meggyújtott olimpiai láng Londonban harmadszor fog fellobbanni, s jelzi majd mindenki számára a Játékok elindulását. 1908 és 1948 után ugyanis harmadszor adhat otthont a szigetország az ifjúság legjelentősebb sporttalálkozójának. A századelőn a sportolók az Olimpiai Játékokkal egy időben tartott világkiállítások kapcsán még csupán „epizodistáknak”, jelentéktelen mellékszereplőknek számítottak. Persze a sajtó áldásos tevékenysége nyomán akkor is hírt kaphatott a nagyérdemű a rekordokról, az egyes olimpikoni teljesítményekről. Azóta pedig szépen lassan hozzászoktunk, hogy az olimpián kozmikus teljesítményeket láthatunk, legendák születnek, álmok válnak valóra és szinte kivétel nélkül mindegyik Játékoknak megvannak a maguk sztárjai. Kétségünk ne legyen, idén is lesznek új sportrekordok, a meglévők mellé új ikonok fognak születni.

Sztárok, mint frontemberek

Régen sem volt ez másképp, sőt, a médiabulvár már akkor is működött. Persze a századforduló sztárjait nem olyan tű éles celeb-stratégiával építették mint a mostani fenegyerekeit - gondoljunk itt a jelen nagyságai közül akár a jamaicai „sprinterkirály” Usain Bolt-ra, vagy Michael Phelps-re, aki Pekingben 8 aranyat tempózott össze, s azóta nemes egyszerűséggel csak „vízi erőműként” hivatkoznak rá.

A könyves futó bulvárkálváriája

Forrás: www.olympic.org

Kétségkívül már az 1908-as londoni olimpián is kereste a sajtó a fogást a sportolókon. A vallás tisztelete és a versenyzés okozta konfliktus miatt a „könyves futóként” elhíresült Forrest Smithson köré valóságos legendát szőttek. Történt ugyanis, hogy Forrest teológushallgatóként érkezett a Játékokra (később baptista lelkész lett belőle), s a vasárnap rendezett 110 m-es gátfutást, sokak csodálatára egy könyvvel a kezében futotta végig, s nyerte meg. Elindult persze a találgatás, hogy mit is tarthatott a kezében? Voltak, akik úgy vélték, hogy a vasárnapi versenytilalom megszegése miatt a könyvek könyvétől, azaz a Bibliától nem tudott megválni. Mások szerint még a rajt előtt is a vágtafutás helyes technikáját firtató How to Sprint című könyvet biflázta. Az „urban legend” gyártók egy újabb csoportja úgy vélte, hogy Sherlock Holmes kalandjai ragadták annyira magukkal, hogy még futás közben is képtelen letenni. Egy dolog természetesen tény - könyvvel futott. Ám ki-ki döntse el, hogy a zuhanyhíradó akkori híradási közül melyik állhat legközelebb a valósághoz.

Fussunk Isten dicsőségére

A vasárnapi versenyzésről szóló történetekről talán még a könyves futóénál is ismertebb az 1924-es párizsi olimpián induló, edinburgh-i lelkipásztor, Eric Liddell kálváriája.

Forrás: www.olympic.org

Az ő élettörténetét a négy Oscar-díjjal jutalmazott, Vangelis által megzenésített, Tűzszekerek című filmben követhetjük nyomon. A sztorija abban állt, hogy az olimpián 100 m-es síkon akart indulni, erre is edzett, ám mivel az előfutam vasárnapra esett, ezt a számot lemondta és inkább 200-on és 400-on állt rajthoz. Eric-et, mivel 100-on igen nagy esélyesnek számított, mind a sajtó, mind az olimpiai bizottság, sőt még az angol király is presszionálta az indulás miatt. Ám ő hajthatatlan maradt: „Isten parancsa előbbre való, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.”

Taktikája igen figyelemreméltó: „Az első kétszázon olyan gyorsan futok, ahogy csak tudok. Aztán a futam második felében Isten segítségével még gyorsabb leszek.” Azóta eltelt néhány év, sok víz lefolyt a Dunán, s a jelen futógurui kissé szofisztikáltabb edzésmódszerrel készülnek.  

by Bery :)

Az olimpiai játékok nyitányát mindig óriási médiaérdeklődés követi. A három órás nyitóceremóniára pénteken kerül majd sor Londonban. Úgy hírlik, hogy a helyiek sem a pénzt, sem az időt nem sajnálják, hiszen az eseményt 34 millió fontra tervezték. Panem et circenses - a hatalmas közösségi szórakozás, hatalmas összegbe kerül. Ám a szervezők kissé túl is lőttek a célon, mert a művészeti programból ki kellett venni például egy kerékpáros show-t, hogy ne nyúljon túlságosan hosszúra.

A nyitó képsorok, a helyesen megválasztott zenei alapok borzasztó fontosak, hiszen évtizedekre képesek beleégni a kollektív tudatba. Emlékezzünk csak az 1984-es los angelesi játékok nyitóünnepségére, ahol a NASA-tól származó ötlettől vezérelve egy szkafanderbe öltözött asztronauta repült a magasba, hogy 92.000 helyszíni és majd 2 milliárd tévénéző előtt a Coliseum-ban lobbantsa fel az olimpiai lángot.

Vagy ott van a számunkra oly kedves barcelonai olimpia (11 aranyérmet gyűjtöttünk), ahol Antonio Rebollo, a mozgássérült íjász lőtte ki a fáklya tüzéről meggyújtott nyílvesszőt, amellyel fellobbantotta az olimpiai lángot.

A játékok nyitányán mindig domborítani akar a rendező város, hiszen ez az első kontaktpillanat a helyszínen tomboló majd százezres és a tévé képernyői előtt gubbasztó karosszékszurkolók százmilliós tömegével. Bevett szokás, hogy a megnyitóünnepségre egy neves Hollywood-y rendezőt, sikeres producert kérnek fel, hogy rögtönzött „élmény-designer”-ként mind dramaturgiai, mind művészeti- és képi értelemben, ünnepélyes keretek között alkossa meg és járassa csúcsra a katarzist. Idén a jelentős költségvetéssel készülő olimpiai megnyitóünnepséget az Oscar-díjas Gettómilliomos és a Trainspotting című film rendezője, Danny Boyle tervezte meg. A több órás ünnepség egyébként a „Csoda szigetei” (Isles of Wonder) címet viseli. A megnyitóünnepség részleteit bejelentő sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy: ”a négy ceremónia (olimpiai- és paralimpiai játékok nyitó- és záró rendezvénye) annyi közreműködőt mozgat majd meg, mintha a londoni West End színházi negyedében futó musicaldarabokból egyszerre 165-öt állítanánk színpadra.” Ezeket az ünnepségeket az előzetes becslések szerint összesen négymilliárdan követik majd figyelemmel.

James Bond, mint show elem

Forrás: imdb.com

Londonban az egyik fő show elem az ügyeletes 007-es, Daniel Craig lehet majd. A zuhanyhíradó szerint ugyanis a londoni ünnepségsorozat egy rövidfilmmel indul, melyen a 007-st megszemélyesítő Craig-et üti lovaggá II. Erzsébet a Buckingham palotában, s különleges megbízatással látja el - neki kell megnyitni a játékokat. A jóképű Daniel ezután egy helikopterben pávázva ruccan tovább, hogy a Temze felett átrepülve érkezzen meg az Olimpiai Stadionba. Merész! :)

A pénteki dzsemborira a szervezők 15.000 négyzetméternyi színpadterületet húznak majd fel az Olimpiai Stadionban, a hangosítást kb.: 1 millió watt teljesítmény szolgálja majd, 15 ezer önkéntes és kb.: 23 ezer jelmez lesz látható a színpompás bemutatón. Várjuk? Mi az, hogy. Nagyon is!

by Bery :)

Az olimpiákat sosem országok, hanem városok rendezik. Az ideinek London ad majd otthont. A visszaszámlálás elindult. Még 7 nap! Lassan tehát indul a játszma. Tizenhat napon keresztül hevesen ver majd a szívünk, kapkodjuk a levegőt, nyaljuk a szánk szélét, mert láthatunk sportikonokat portyázni félúton a pokol kapuja és a mennyország között. Lesznek olyanok, akik elbírják a terhet, míg mások összeroppannak a versengés súlya alatt.

Azonban egy olimpia mindig az azt megelőző játékok záróakkordjával veszi kezdetét.

A sorban a XXX-dik londoni játékok is tulajdonképpen akkortól váltak igazán érdekessé, mikor a 2008-as - 40 milliárd dollárért megrendezett pekingi sportseregszemle - záró-ceremóniáján a szervezőbizottság átadta az olimpiai zászlót a soron következő város polgármesterének. A zászlót Boris Johnson vette át, aki azóta is az első számú városvezetője a szigetország fővárosának. A bringamániás, hülye bohócként elhíresült konzervatív Johnson még 2008-ban a brit főváros addigi, baloldali polgármesterét, Ken Livingstone-t győzte le, azóta pedig egyszer újrázott. Külseje, színes egyénisége sokak szerint üde színfolt a komor britt politikusi gárdában.

Forrás:www.olympic.org

Lezser polgármester

A talán még a megnyitóünnepség pompáját is felülmúló pazar látványvilágba csomagolt pekingi záróakkord kapcsán egy első látásra nem túlzottan érdekfeszítő, ám annál tanulságosabb mozzanatra lettem figyelmes. Boris Johnson, a 2012-es Játékoknak otthont adó London város polgármestere hanyag eleganciával, az európai viselkedéskultúra és a protokolláris esemény szabályaira fittyet hányva, kigombolt zakóval, és zsebre vágott kacsókkal parolázott a színpadon. Igen, egy angol úriember tette ezt! Pedig a New Yorkban született zsúrfiú, a világ két nagyon előkelő iskolájában, Etonban és Oxfordban szívta magába a tudást.

Forrás:www.olympic.org

Valaki szóljon neki, hogy olvassa el Mr. Testbeszéd, Allen Pease – „Testbeszéd”, vagy Mrs. Stílusszakértő, Görög Ibolya – „Stílus és etikett” c. könyvét, hogy idén ilyet a nyitóceremónián nem ildomos csinálni. A könyveket kifejezetten ajánlom azoknak, akiknek nem csupán vezetői, hanem egyéb reprezentációs feladatokat is el kell látniuk. Főként Görög Ibolya könyve régen illendő, de mára okafogyottá vált viselkedésformát mutat be: „A zsebre dugott kéz például önbizalomhiányra utalhat. Ám ha egy nagyon laza, flegma személy járkál zsebbe varrt kézzel, az már nagyképűséget jelent.”

Nos, ki-ki döntse el maga, hogy Johnson úr eltussolt szorongásait kívánta palástolni, vagy épp ellenkezőleg, vagányságát akarta kifejezésre juttatni?

by Bery :)

A londoni olimpia legnagyobb szponzorai gőzerővel indították el a játékokra időzített kampányaikat. A dollármilliókat leszurkoló 11 gigamárka közül is kilóg a Procter & Gamble (P&G) reklámaktivitása, amely számos márkájával meglehetősen érzelem dús kommunikációs megoldással kívánja elkápráztatni a nagyérdeműt. Kampányfilmjeivel csúcsra járatja a katarzist. És várost is tisztít!

Forrás: www.adage.com

Noha a P&G gigantikus összeggel hizlalja a marketingjogok tulajdonosának, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság-nak (NOB) a kasszáját, mégis meg kell elégednie az olimpiai képzettársítás egy leszűkített spektrumával. Tudniillik, az olimpiai versenyhelyszíneken a hivatalos időmérő (ez legtöbb esetben az Omega) és a sportszergyártókon kívül semmilyen kereskedelmi hirdetés nem engedélyezett. Talán jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy akkor miért is éri meg ezeknek a vállalatóriásoknak, hogy márkájukat az olimpiai eszmeiséggel vegyítsék? Nos, a szponzori együttműködés keretében a cégek arra kapnak lehetőséget, hogy az olimpiai jelképeket a reklám- és marketing üzeneteikben szerepeltethessék. A kreatív szponzorkommunikáció megnyilvánulási lehetőségei tehát jelentős mértékben beszűkülnek.

Anyukám, köszönöm Neked

Ez esetben az szponzor márka aktiválásának egyik járható útja lehet, mikor a vállalat a felkínált szponzorációs jogok megvásárlását további média-befektetéssel (pl.: tv-reklám, printhirdetés, online, ambient) kívánja megfejelni. A P&G is ezt az utat választotta és az érzelmekre fókuszáló „Thank You, Mom”, Köszönet az Anyáknak) kampánymegoldással rukkolt elő. A P&G ebben a filmben a Pampers, Tide, Gillette és a Pantene márkáival az anyáknak állít emléket. Az anyáknak, akik nélkül aligha sikerült volna az a bravúr, hogy a kis csemetéből kozmikus teljesítményre képes szupersztár sportoló válhasson. A reklámszpot címe, „Best Job” (Anyának lenni a legjobb foglalkozás). A képek és Ludovico Einaudi, Divenire c. zenéje valósággal megnyitják az embereket.

A film azokat a feszült, illetve az eufórikus öröm mámorában megélt lélektani pillanatokat vizualizálja, amelyeket minden anya átél, aki végigmenedzselte a porontya sportkarrierjét.

Az érzelmek elragadnak

A P&G azonban nem állt meg itt, dramaturgiailag csúcsra járatja a katarzist. Elkészítette a „Thank You, Mom” platform második epizódját, ahol a gyerkőcök úgy viselkednek, mintha már sztárok lennének, viszont itt is visszatér az alapgondolat - azaz lehet valaki sztársportoló, de mindig is az anya kicsi fia/lánya marad.

A cég egyébként a virtuális világra is kiterjesztette a Thank You Mom élményt, s létrehozott egy applikációt, melynek segítségével mindenki személyesen mondhat köszönetet anyukájának. Fresh thinking!

Érdekesség még a cég olimpiai marketingjét illetően, hogy Boris Johnson, London polgármestere minden évben meghirdeti a Capital Cleanup, várostisztító kampányt. A Procter & Gamble most átvállalja ennek költségeit, tisztítószereket ad és önkénteseket toboroz. Mire kezdődik az olimpia tiszta lesz London...

by Bery :)

A Coca-Cola londoni olimpiai marketingjének középpontjában a szórakoztatás és a felelősség gondolata áll. Bár sokak szemében csupán az egészségtelen cukros löttygyártóként él a vállalat, a hagyományos eladás-vezérelt marketingszemlélettel szemben a márka szociális és kulturális dimenzióját előtérbe helyező kommunikációs irányvonalat kíván megjeleníteni a londoni játékokon.

Vajon miért gondolja a Cola, hogy jól sül majd el, ha szórakoztatni, s környezettudatosnak is akar látszani egyben? Nos, az atlantai központban a csillogó szemű marketingeseket talán a fogyasztói értékváltozások vezérelték. A Cola-szirup kotyvasztása közben, beleszagolva a levegőbe, sikerült érzékelni, hogy milyen új döntés-befolyásolási motívumok jönnek be a 21-dik századi vásárlónak. Emiatt a cég elkezdett változtatni a piaci stratégiáján. A gazdasági válság okozta sokk, a reklámpiacon látható agónia, arra késztette a multinacionális vállalatot, hogy a marketing erőforrások hatékonyabb felhasználása jegyében, az üzleti működés és értékrend terén is alapvető változásokat vigyen véghez.

Forrás: www.brandrepublic.com

A Cola egyébként, az amszterdami játékok, azaz 1928 óta szponzora az olimpiai játékoknak, s ezzel kiérdemelte a leghosszabb megszakítás nélküli szponzormárka titulusát. A jelenlegi 11 TOP szponzor közül ők is 50 millió dollárt raknak le a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) asztalára egy négyéves olimpiai ciklusban. A szokásos szórakoztató, varázsütésre mindenki legyen happy marketingfrázis helyett azonban a londoni olimpiára más üzenettel domborítanak.

Sportmozdulatok alkotta zeneiség

A vállalat olimpiai kampányában a szórakoztató vonalat a „Move To The Beat” szpot szolgáltatja. Itt arról van szó, hogy a Cola készíttetett egy dalt Mark Ronsonnal, aki őrületes népszerűségnek örvendő neves brit DJ és producer, s felkérték még a gyémánt torkú Katy B énekesnőt. A kampány egyedisége abban áll, hogy a zene megkomponálásakor sportmozgások során létrejövő hanghatásokat használtak fel a produkcióhoz.

Zöldülő italóriás

A cég jelenlegi marketingstratégiáját a szórakoztatás mellett a felelős vállalati magatartás és a fenntarthatóság köré építi. Az italóriás vezetői úgy látják, hogy a magas cukortartalmú termékekkel szemben az értékesített termékek egyre jelentősebb hányadát teszik majd ki a kalóriamentes italok. Épp ezért a felelős gondolkodás jegyében az olimpiára időzített új marketingfilozófiája kapcsán számos vállalást tett a cég, melyek közül a legfontosabbak a következők: az olimpia ideje alatt létrejövő hulladékmennyiség 70 százalékát újrahasznosítja, a termékeit 100 százalékban újrahasznosított palackban kínálja majd, valamint a kalóriamentes termékei (Diet Coke, Coke Zero) növényi alapanyagú, PlantBottle csomagolásban vásárolhatóak meg.

by Bery :)