Az olimpiákat sosem országok, hanem városok rendezik. Az ideinek London ad majd otthont. A visszaszámlálás elindult. Még 7 nap! Lassan tehát indul a játszma. Tizenhat napon keresztül hevesen ver majd a szívünk, kapkodjuk a levegőt, nyaljuk a szánk szélét, mert láthatunk sportikonokat portyázni félúton a pokol kapuja és a mennyország között. Lesznek olyanok, akik elbírják a terhet, míg mások összeroppannak a versengés súlya alatt.
Azonban egy olimpia mindig az azt megelőző játékok záróakkordjával veszi kezdetét.
A sorban a XXX-dik londoni játékok is tulajdonképpen akkortól váltak igazán érdekessé, mikor a 2008-as - 40 milliárd dollárért megrendezett pekingi sportseregszemle - záró-ceremóniáján a szervezőbizottság átadta az olimpiai zászlót a soron következő város polgármesterének. A zászlót Boris Johnson vette át, aki azóta is az első számú városvezetője a szigetország fővárosának. A bringamániás, hülye bohócként elhíresült konzervatív Johnson még 2008-ban a brit főváros addigi, baloldali polgármesterét, Ken Livingstone-t győzte le, azóta pedig egyszer újrázott. Külseje, színes egyénisége sokak szerint üde színfolt a komor britt politikusi gárdában.
Forrás:www.olympic.org
Lezser polgármester
A talán még a megnyitóünnepség pompáját is felülmúló pazar látványvilágba csomagolt pekingi záróakkord kapcsán egy első látásra nem túlzottan érdekfeszítő, ám annál tanulságosabb mozzanatra lettem figyelmes. Boris Johnson, a 2012-es Játékoknak otthont adó London város polgármestere hanyag eleganciával, az európai viselkedéskultúra és a protokolláris esemény szabályaira fittyet hányva, kigombolt zakóval, és zsebre vágott kacsókkal parolázott a színpadon. Igen, egy angol úriember tette ezt! Pedig a New Yorkban született zsúrfiú, a világ két nagyon előkelő iskolájában, Etonban és Oxfordban szívta magába a tudást.
Forrás:www.olympic.org
Valaki szóljon neki, hogy olvassa el Mr. Testbeszéd, Allen Pease – „Testbeszéd”, vagy Mrs. Stílusszakértő, Görög Ibolya – „Stílus és etikett” c. könyvét, hogy idén ilyet a nyitóceremónián nem ildomos csinálni. A könyveket kifejezetten ajánlom azoknak, akiknek nem csupán vezetői, hanem egyéb reprezentációs feladatokat is el kell látniuk. Főként Görög Ibolya könyve régen illendő, de mára okafogyottá vált viselkedésformát mutat be: „A zsebre dugott kéz például önbizalomhiányra utalhat. Ám ha egy nagyon laza, flegma személy járkál zsebbe varrt kézzel, az már nagyképűséget jelent.”
Nos, ki-ki döntse el maga, hogy Johnson úr eltussolt szorongásait kívánta palástolni, vagy épp ellenkezőleg, vagányságát akarta kifejezésre juttatni?
by Bery :)
Utolsó kommentek