lesipuska

Mind többször hallani, hogy az olimpia szent eszméjét egyre inkább a profithajhász pénzsóvárság keríti hatalmába. Az emberiség legjelentősebb sportseregszemléje ma már inkább gazdasági, mintsem kulturális vállalkozás. De mikor is vált a marketing gépezet szerves részévé, s e gépet mozgásban tartó dollárkupac-gyűjtögető menedzserek játékszerévé? Az 1984-es évig kell visszatekernünk az idő kerekét. Egy pénzügyi zseni megalkotja az olimpiarendezés gazdasági modelljét.

Forrás: http://www.coverbrowser.com/covers/time/64#i3168

Paradox módon párhuzam húzható az 1984-es los angeles-i játékok és az idei londoni olimpia között. Ami közös, hogy "külső körülmények" hátráltatták a szervezési folyamatokat. Bár London 2005-ben nyeri el a rendezési jogot, s akkor még minden rendben van a világgazdasági folyamatok terén, de a beruházások jelentős része, a játékok helyszínéül szolgáló Kelet-London totális rehabilitációja - a gazdasági válság kitörésétől - azaz 2008-tól zajlik. Míg tehát Londonban a világgazdaság fogaskerekének akadozása, addig egy negyedszázaddal korábban Los Angelesben a kandidáló országok totális érdektelensége nehezíti meg a rendezést. A 70-es, 80-as években ugyanis a rendező városok sportberuházási filozófiájába a fenntarthatóság gondolata nem épül be szervesen, s emiatt főként presztízsépítkezések zajlanak, ami mind az 1976-os montreali, mind az 1980-as bojkottos moszkvai olimpiát enyhén vesztesgessé teszi pénzügyi értelemben. Montreal a beruházási költségeket a játékok után még kb.: 30 évig fizeti! A deficites olimpiák légkörében érthető is, hogy a minimális számra csökken azon városok száma, akik hajlandóak belevágni, hogy vendégül lássák a világ sportfiatalságát egy 16 napos találkozóra.

Hollywoody Olimpia
Ebben a légkörben formálódik a gondolat a Los Angeles-i döntéshozók fejében, hogy igencsak jó lenne 1932 után újra az amerikai kontinensre hozni a játékokat, de ha lehet mindezt a bravúrt úgy megoldani, hogy az adófizetők egyetlen egy centjébe se kerüljön.

Az olimpiák történetében ez az a mérföldkő, mikor tisztán magánfinanszírozású, azaz állami támogatások nélküli olimpiát rendeznek, s lép rá egyben az üzletiesedés felé vezető első lépcsőfokra az addig az amatőr és profitmentes szemléletű Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

 Forrás: Holger Preuss (2004): Az olimpiai játékok gazdasági háttere alapján saját szerkesztés

Los Angeles pazar megnyitóval ejti kábulatba a közönséget. 84 kék frakkos zongorista, 84 kékre festett zongorán játssza Gershwin Kék rapszódiáját. A NASA-tól származó ötlettől vezérelve egy szkafanderbe öltözött asztronauta repül a magasba, hogy 92.000 helyszíni és majd 2 milliárd tévénéző előtt a Coliseum-ban lobbantsa fel az olimpiai lángot. A Szovjetunió által szervezett "viszont-bojkott" következtében a keleti blokk 14 országa, az "állami amatőrök" nem vesznek részt az olimpián. A román sportolók meglepetésre megjelennek az eseményen és kitűnő szereplésüknek köszönhetően, összesen 53 megnyert éremmel, második helyen végeznek az éremtáblázaton.        

Mr Olympia, avagy egy pénzügyi zseni olimpiát rendez
Első alkalommal rendeznek kormányzati támogatás nélkül nyári olimpiát. A szervezőbizottság élére egy utazási iroda vezetője, Peter Ueberroth kerül. Aki az olimpiai projekt indulását kísérő sajtótájékoztatón így nyilatkozik: "Minél nagyobb a csőd, engem annál jobban vonz a feladat!" Számos üzleti húzása volt, aminek köszönhetően ez volt az eslő olimpia, ami pénzügyi nyereséggel zárt. Ölümpia szent ligetében például nem akarták meggyújtani a tüzet, mikor kiderült, hogy az USA-ban miden személynek, aki 1000 yardot akar a fáklyával futni 3000 dollárt kell fizetnie. Tizenötezer kilométer volt a fáklyaút hossza, melyet mesterségesen kellett meghosszabbítani, annyi volt a jelentkező. A másik nagy újítása, hogy bevezeti a TOP (The Olympic Partnership Program) támogatói programot, melyben 30-ban maximálja a szponzorok számát (ebben az olimpiai ciklusban 11 márka tartozik ebbe), s mindegyiktől legalább 4 millió dollár beugrót kért. 50.000 társadalmi munkában dolgozó, önkéntest toborzott, az ABC tévétársaságnak 225 millió dollárért adta el a közvetítési jogokat, a csatorna pedig a reklámpercek értékesítéséből 615 millió dollár bevételt kasszírozott. A TOP szponzorok közül a Coca-Cola 50 milliót, a McDonald's 55 milliót és 9 millió hamburgert adott.

Nyolc évvel azután, hogy a montreali játékok hatalmas anyagi csőddel zárultak, Los Angeles lélegzetelállító mérleget vonhatott meg, s ez a pénzügyi zseni, a rendezőbizottság elnöke, Peter Ueberroth, azaz Mr Olympia érdeme. A rendezvény 225 millió dolláros haszonnal zárul, az alkalmazott gazdasági modell pedig példaként szolgál a későbbi játékok szervezőinek is.

A Time magazin Peter Ueberrot-hot "Az év emberé"-vé választja.

by Bery :)

A Powerade, mint a Coca-Cola sportitala formabontó közterületi kampányba kezdett Londonban. Meztelenül fotózta az angol olimpiai csapat tagjait.

A Coca-Cola a Londoni Olimpiai Játékok egyik TOP szponzora. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), mint az esemény jogtulajdonosa 11 világcégnek - Coca-Cola, Acer, Atos Origin, Dow Chemical Company, GE, McDonald’s, Omega, Panasonic, Procter and Gamble, Samsung és Visa - értékesítette a szponzori jogokat. Ezek a multi- és transznacionális vállalatok 50 millió dollárt, azaz csillagászati összeget hajlandóak kifizetni, hogy az eseményhez társulva exkluzív és globális mértékű marketing jogokat szerezzenek. Ilyen gigantikus összegek okán, pedig törekszenek is rá, hogy az eseményben rejlő összes marketingpotenciált maximálisan kihasználják.

Meztelen olimpikonok
Mivel a múltkori kissé hosszúra nyúlt olimpiai eredményességről szóló posztom alaposan megfeküdte egyesek gyomrát, úgy döntöttem, hogy könnyedebb vizek felé evezek. A téma persze marad az olimpia, csupán a köntös lesz más. Reklámbulvár! Történt ugyanis, hogy a Powerade sportital gyártó cég reklámügynöksége, a Mother London rábírt néhány angol olimpikont a „meztelenkedésre”.

Forrás: www.adage.com

A 2008-as kampány ismétlésében meztelen sportolónőkről képek készültek, melyek citlylight- és egyéb közterületi felületeken láthatóak. Anélkül, hogy az angol nőket megsérteném, mikor a "ideális nőt" képzelem magam elé, nem éppen az angol csajok domborulatai jelennek meg lelki szemei előtt.

Forrás: www.adage.com

Azt meg kell vallani, hogy egészséges férfiembert a ruhátlan nők látványa már önmagában felcsigázza, ám annál inkább felvillanyozódik, ha a "meztelen nős" kártya a sportos test kapcsán van kijátszva. A Powerade legújabb olimpiai kampányában sportaktivitás közbeni képeken láthatóak az angol atléták.

Forrás: www.adage.com

Sex sells
Mikor ezt a kampányt láttam, elindult nálam is Ockham borotvája. Sex sells – játszhatnák ki hazai sportcelebeink (van ilyen???) is angol mintára a meztelenkedés kártyáját, kiegészítve ezzel az olimpiai apanázst (20 milliót kapnak az aranyért a magyar sportolók!!!).  Már öbbször előfordult, hogy a tűéles címlapfotókon visszakacsintson ránk valamelyik közismert sportfenoménünk.

Magyar nő, jó nő
Te kit látnál szívesen? Kovács Kati, Janics Natasa, Jakabos Zsuzsanna, Bartha Nóra, Hosszú Katinka, Mészáros Anett? A szintén vonzó nő, Csipes Tamarát például a sportújságírók a legjobb sportolónőnek választották meg. Bár ő elbukta az olimpiai szereplést...

by Bery :)

A pekingi olimpián 3 aranyérmet nyertünk. Eredménytelenség-e ez vagy tisztes helytállás? Attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. A négy évvel ezelőtti „éremgyűjtő akció” okán az idei olimpiai játékok kezdete előtt lejátszódó éremlicitbe nagyobb óvatossággal bocsátkoznak a megszólalók. Noha most is van olyan, aki 6-7 aranyérmet jósol, a mértéktartóbbak szerint jó, ha a négy évvel ezelőtti szintet hozza a magyar csapat. Itt a legfőbb ideje a kijózanodásnak, a magyar olimpiai teljesítőképesség reálisabb értékeléséhez.

A felfokozott hangulat már csak azért is érthető, mert az olimpiai játékokon elért eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol az utóbbi évtizedekben elismerten a legjobbak között szerepeltünk.

Aranybánya

Viszont az elmúlt olimpiát látva, hazánk kiszorulóban van az eredményes sportnemzetek sorából. Voltunk mi pedig korábban az összesített éremtábla harmadik helyén is, sőt az 1932-es Los Angelesben sorra kerülő, hollywoody dramaturgiával megkomponált monumentális olimpián, 47 sportolóból álló maroknyi csapattal, hazánk a hatodik helyen végzett. Nem érdemes álmodoznunk az 1952-es Helsinki bravúr megismétléséről, ahol 16 aranyéremmel zártuk a küzdelmeket. Sőt, még az 1988-as szöuli, vagy az 1992-es barcelonai, vagy az 1996-os atlantai időszak se fog visszatérni. Jobb, ha megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy az egyre fokozódó nemzetközi versenyben, a nemzetgazdasági súlyunknak megfelelő helyet meg tudjuk majd tartani.

Az egyre csökkenő olimpiai éremkollekciónknak a globális versenyen túl létezik egy sportszakmai és egy sportgazdasági magyarázata. Itt most csak a sportszakmai kerül terítékre, a gazdasági metszetet egy következő írásban járom körül.

A nemzetközi verseny éleződése elsősorban a szovjet utódállamok és Kína, mint sportnagyhatalom megjelenésének köszönhető. Kína, aki a semmiből fejlődve az éremtáblázaton az USA-t letaszítva, aranyérmek tekintetében, 2008-ban már a legsikeresebb sportnemzet volt. Négy évvel ezelőtt a sorrend Kína, USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Ausztrália, Koreai Köztársaság, Japán, Olaszország, Franciaország volt, míg hazánk a 21-dik helyen állt. A nagyhatalmak versengéséhez annyi adalék mindenképpen kívánkozik, hogy ha az Európai Uniót egy területi egységként kezelnénk (mint Kína, USA, Ausztrália fő vetélytársa), akkor kétszeresen verne meg bármely más országot.

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Kína)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (USA)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Magyarország)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

Félkarú óriás a magyar olimpiai eredményesség

Az utolsó olimpiákon elért eredményességünk eléggé „féloldalas”, hiszen a pontok, érmek zömét főként a kajak-kenu, úszás, vívás, vízilabda szállította. A pekingi olimpiát értékelő tanulmányban az olvasható, hogy a kajak-kenu, úszás, vívás az elmúlt három olimpián az összeredmények 63 százalékát szerezte meg, pontszám, érmek, aranyérmek tekintetében. Médiaszempontból mindenképpen elgondolkodtató, hogy a pekingi olimpián a nézettség tekintetében a vívás csupán a kilencedik, s a mi szívünket oly hevesen megdobogtató, tradicionális sportágunk, az öttusa pedig az utolsó előtti volt. Az igazán nézett látványsportokban, csapatsportokban igen gyér a nemzetközi mércével mérten is piacképes termékünk. Szerintem -, s erre most van kormányzati elkötelezettség is (lásd TAO által favorizált látványsportok) sokkal szélesebb alapokon kellene mozognia az olimpiai eredményességnek. Szerinted?

by Bery :)

Fantáziadús ábrándok, megalázó bukások és fényes győzelmek. Szinte mind megadatik annak az élsportolónak, aki fejébe veszi, hogy aranyérmes lesz az olimpián. De nem elég megnyerni, meg is kell tudni őrizni! Ritkán előfordul, hogy a roppant fizikai és mentális erőfeszítések árán megnyert érmet tolvajok orozzák el jogos tulajdonosától. Az már gyakoribb, hogy önmaga válik meg tőle, például egy jótékonysági aukción.

Az előző posztban azt jártam körül, hogy mennyit is ér egy olimpiai aranyérem. Ott kiderült, hogy, nem minden arany, ami fénylik, azaz az aranynak hitt érem sem készül teljes egészében aranyból, csak a külső bevonata. Noha összegszerűségét tekintve nem egetverően óriási az olimpiai érmek értéke, az eszmei értékük a valós értékük többszöröse. Jusson csak eszünkbe, hogy egy olimpiai éremesélyesnek hány ezer órát kell szakmai felkészüléssel töltenie, hogy egyáltalán potenciálisan is esélyesnek mondhassa magát. A mai szupermodern, teljesítmény-orientált korunkban, ahol a tudományosan alátámasztott edzésmódszerek, kihegyezett formaidőzítés, professzionális menedzsmentháttér, mentális állapot mind-mind döntő lehet egy-egy kiélezett versenyszituációban. A megnyert érmekhez fűződő sportolói kötődés szinte semmihez sem hasonlítható.

Forrás: www.thecoolhunter.com

Érmek aukción

Időről-időre azonban mégis előfordul, hogy egy olimpikon, bár emócinálisan persze kötődik a megnyert medáljához, de önként válik meg tőle. Szép kis summa ütheti a kezét! Természetesen nagyon kevesen vannak olyanok, akik például egzisztenciális bizonytalanság okán adják el érmeiket, olyanok viszont egyre többen, akik jótékonysági aukció keretében, vagy valamilyen pénzalap gyűjtési szándéktól vezérelve válnak meg tőle.

Így tett példázl Otylia Jedrzejczak lengyel úszónő, aki a 2004-es athéni olimpián nyert aranyérmét értékesítette egy jótékonysági aukción. A leütési ár 82 ezer dollár volt! Az 1980-as Lake Placid-i olimpián győztes amerikai jégkorong-válogatott egy tagja is az elárverezés mellett döntött. Ennek az akciónak a keretében cirka 310 ezer dollárért kelt el az aranyérem.

Az ukrán szuper nehézsúlyú bokszsztár, Vladimir Klicsko 1996-ban, Atlantában nyert aranyától idén 1 millió dollárért vált meg.

Elorozva

Ritkábban az is előfordul, hogy ellopják az érmet, s az soha sem kerül vissza jogos tulajdonosához. Szerencsés viszont az ausztrál John Konrad, aki negyedszázaddal a lopás után, 2009-ben kapta vissza azt a medált, melyet 1984-ben tulajdonítottak el tőle, azt követően, hogy az 1960-as római nyári olimpián nyert 1500 méteres gyorsúszásban. Az ő szerencséje abban állt, hogy egy internetes árverésen egy amerikai gyűjtő akadt rá az éremre, s felismerte, hogy egy olimpiai medálról van szó.

Az olimpiai és világbajnok norvég alpesi síző, Kjetil André Aamodt, aki minden idők egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb sízője is bánkódhat medalionjai után. 8 olimpiai érméből 4 arany. 2003-ban egy betörő valamennyi olimpiai érmét ellopta, csupán a 2006-os torinói aranyérme van még a saját tulajdonában. Ejnye, jobban kéne vigyázni.

by Bery :)

Aki sportos közegben éli életét, szinte biztos, hogy elkacérkodott már a gondolattal, hogy az olimpián éppen a dobogóhoz szólítják, s várja, hogy tiszteletére felharsanjon a nemzeti himnusz, akasszák nyakába a megérdemelt medaliont. Az olimpiai versenyek legjobbjai számára elmaradhatatlan az éremosztás. Az első helyezett arany, a második ezüst, a harmadik pedig bronzérmet nyer. Aranyat, de színaranyat, s hány karátosat?

Fejfedő

Talán kevéssé ismert, hogy az érmek mellett babérkoszorú is díszíti a legjobbak fejfedőjét. A győztesek az érmek mellett babérkoszorút is kapnak. A babérkoszorúzás tradíciója -, mint ahogy néhány versenyszám - az ókori görög játékok idejéből datálódik. Noha, manapság már nem mezítláb róják a köröket a versenyzők, a futóversenyszámot sem stadionfutásnak hívják, a bajnokok homlokát övező babérkoszorúzás ünnepi aktusa azonban ma is tovább él.

Érdemérem

Az érmek a modern kori olimpiai játékok vívmányai. Kialakításukkal kapcsolatban - annak anyagára, formai kinézetére - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) számos előírást dolgozott ki. Úgy hírlik, hogy a londoni arany az eddigi olimpiák történetének legnagyobb és legnehezebb medálja lesz.

Forrás: AFP

Értéke 706 USD, azaz kb.: 160.000 forintot kóstál majd. Az ezüstérem ugyanolyan összetételű lesz majd, mint az arany, bevonat nélkül, érétke pedig 160 dollár, azaz kb.: 60.000 forint. A bronzmedalion értéke az előbbiekhez képest igencsak devalvált, hiszen 3 USD, azaz kb.: 700 forint lesz majd. Bár mostanában bivalyerős a nemzeti valutánk, ám ha a közeljövőben tovább szerencsétlenkedünk az IMF-fel való megegyezések terén, a dollár-forint kurzus további romlása akár még tovább is emelheti az érmek értékét.

Az érmek összetételét tekintve igencsak meglepő, hogy az aranyérem inkább ezüstből készül, az aranytartalma mindössze 1,5 százalék. A NOB iránymutatásai szerint az ezüstéremnek 92,5 százalékban kell ezüstből készülnie, míg a bronzérem rézből van. A pekingi arany 146 gramm ezüstöt és mindössze 6 gramm 24 karátos aranyat tartalmazott. A jő öreg ázsiai ötvösművészek tudják hogy kell az aranyat vegyíteni :)

Négy évvel ezelőtt Pekingben az ausztrál bányaóriás, BHP Billiton szállította az érmek alapanyagát. A cég 13,04 kilogramm aranyat, 1340 kilogramm ezüstöt és 6930 kilogramm rezet adott el a szervezőknek. Tehát az érmek alapanyagául szolgáló nemesfémek megvásárlása az olimpiai szervező bizottságot terhelő költségelem. Egyébként, tisztán aranyból készült érmeket legutóbb 1912-ben, a svéd fővárosban, a stockholm-i olimpián akasztottak a sportolók nyakába.

Forrás: www.olympic.org

Többek között azért sem készítenek 100 százalék aranyból érmeket, mert a közvetlen-nemesfémbefektetés igen jelentős árfolyam-kockázatokkal járna.

Az olimpiai érmek eszmei értelemben a valós értékük sokszorosát érik. Az olimpiai bajnoki aranyakat, ezüstöket, bronzokat a sportolók gyakran széfben őrzik. Nem egyszer azonban az is előfordult, hogy egyet-egyet tolvajok oroztak el jogos tulajdonosuktól. Időről-időre az is előfordul, hogy az érme jogos tulajdonosa önként válik meg tőle, például egy jótékonysági aukció, vagy egyéb más - az esetek többségét tekintve - valamilyen pénzalap gyűjtési szándéktól vezérelve. De ez már egy másik történet….

by Bery :)