lesipuska

Az olimpián csaknem kétszer több újságíró vesz részt, mint sportoló, nagyjából 28 ezres a médiahadsereg. Ebből adódóan soha nem látott mennyiségű ország kapja majd a napi információt a Játékokról. A nézettség dinamikus növekedése okán a közvetítési jogdíjak az egekbe szöktek. A magyar MTV már képtelen kigazdálkodni a jogdíjakért kifizetett összeget, sőt az amerikai műsorszolgáltató, NBC sem tud annyira reklámhelyet értékesíteni, ami bevételi oldalon hozna annyit a konyhára, amennyit a jogdíjért leperkált. Mérlegen a média…

Az olimpia az emberiség egyik legnagyobb kulturális és gazdasági vállalkozása, mely négyévenként lázba hozza a világot! Sportközvéleményt, sporttól távol álló embereket. A modern olimpikon ikonként él tudatunkban. Egyszerre nyaljuk szánk szélét, nyelünk nagyokat, tartjuk vissza a lélegzetünket, mikor felcsendül az a bizonyos dallam.

Olimpiai médiabusiness

Készültek is az angolok, hogy minél több emberhez juthassanak el a Játékokkal kapcsolatos információk. A szélesebb közvélemény pedig minderről a média áldásos tevékenysége okán juthat információhoz. Az elmúlt néhány évtizedben exponenciálisan nőtt az eseményről hírt adó közvetítő társaságok létszáma.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

Londonban már az olimpiai rajt előtt egy hónappal megnyitották az Olimpiai Parkban az újságírók bázisául szolgáló sajtóközpontot (Main Press Centre - MPC). Négy emeleten, 31.000 négyzetméteren várják a majd 28.000 akkreditált újságírót, tévés, rádiós munkatársakat. A sajtóközpont mérete vetekszik a Tate Modern galériáéval. A létesítményben van gyógyszertár és műszaki üzlet, továbbá masszázsterem és egy teljesen felszerelt egészségügyi központ orvosokkal és nővérekkel. Csúcsidőben 24 sajtókonferenciát bonyolítanak majd naponta. Lord Sebastian Coe, a Londoni Szervező Bizottság (LOCOG) vezetője úgy nyilatkozott, hogy: „az olimpián a világ legjobb sportolói fognak versenyezni, ezért a világ legjobb újságíróit a világ legmodernebb közvetítés-technológiai infrastruktúrával felszerelt sajtóközpontban várjuk.”

A NOB kaszál, a tévétársaságok küszködnek

A NOB kasszájában az olimpiai mozgalom bevételeinek legnagyobb hányadát a közvetítési jogok értékesítése jelenti.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

A The Guardian készített egy összesítést a Játékok médiahátteréről, mely szerint még a pekingi olimpiától is több újságíró akkreditált Londonba. Olyan mini államok is a tudósítók között vannak, mint Kiribati, Nauru. De lesznek zsurnaliszták Afganisztánból, Szomáliából, Barbadosról, Belize-ből, Lesotho-ból, Togo-ból, Malawi-ból.

Az idei olimpiai ciklusban az  amerikai NBC fizette a legtöbbet a médiajogokért (1,2 milliárd dollár, amihez 100 millió dollár üzemi és produkciós költség is társul). Pekingben egyébként még „csak „900 millió dollárt kóstáltak a médiajogok. Ez a társaság például 2700 embert küld majd a szigetországba és kilenc csatornán, valamint internetes portálokon közvetíti az eseményeket az előzetes becslések szerint 215 millió érdeklődő amerikainak. Összesen közel hatezer órányi anyaggal számolnak, ami kétezerrel több, mint amennyit Pekingből sugároztak. A BBC majd 2500 órás élő közvetítését 765 fő segíti majd, az al-Dzsazíra 150 fős stábja főként a Közel-Keletre és Észak-Afrikába sugároz majd.

Bár soha nem látott érdeklődést generál az olimpia, a közvetítési jogokért kifizetett összeget már képtelen kigazdálkodni az az NBC, aki a legmélyebben a zsebébe nyúlt - masszív veszteséget szenved majd el. Itt nagyjából 100 millió dollár lehet a bukta, ám a médiacsoport jelentős, 223 millió dolláros hiánnyal zárta a két évvel ezelőtti vancouveri téli játékok közvetítéseit is. Olyan gigantikus összeget kell már kifizetnie az egyes médiatársaságoknak, amit reklámpercek értékesítéséből nem tudnak kigazdálkodni. A mostani olimpiai ciklusban pedig a gazdasági válság is oly jelentős akadály elé állította a közvetítőket, hogy mindez csak tetézte, hogy az olimpiai műsorszámok környezetében lévő reklámhelyeiket megfelelő áron értékesítsék a hirdetők felé. Az 1996-os atlantai olimpia közvetítései körül már fél évvel korábban elkelt minden reklámidő, most pedig képtelenség a 100 százalékát eladni a teljes reklámkapacitásnak. Ha pedig még visszább megyünk az időben 1984-ig, akkor azt látjuk, hogy az akkori közvetítő ABC 225 millió dollárt fizetett a jogokért, s eközben 615 millió dollárnyi bevételhez jutott a hirdetésekből.

A közvetítési jogok felsrófolása kapcsán tehát úgy néz ki, hogy elértünk egy lélektani határhoz.

Az MTV a reklámpercekből nem tud elég bevételt szerezni

Iparági szakértők szerint itthon a Magyar Televíziónak, aki a Játékokat sugározza, esélye sincs arra, hogy a hirdetőktől visszaszerezze a közvetítés költségét. A tévé éves reklámbevétele 4 milliárd forint körül mozog, s az olimpia maximum pár száz milliós többletet jelent reklámoldalon a csatorna számára. Költségoldalon viszont a nagyságrendileg 1 milliárd forintnyi kifizetett jogdíj összeg és az üzemi, produkciós költségek állnak. Még úgy sem tud profitábilis lenni az MTV közvetítése, hogy az „olimpiai reklámhelyeket” nem GRP (nézőszám alapján), hanem fix szpotáron értékesíti a sales csapat. Az MTV reklámsáfárkodását az is nehezíti, hogy közfunkciót ellátó csatornaként minden órában legfeljebb hat perc reklámot sugározhat. Mindezt alapul véve a null szaldó is elérhetetlen távolságba kerül.

A pénzügyi nehézségek ellenére kétségünk se legyen, hogy kiváló sportélményben lesz részünk. Olimpia az álomgyárban!

by Bery :)

A londoni olimpia szervezői azt ígérték, hogy minden idők legzöldebb olimpiáját rendezik majd meg. Pedig az egészségre, környezetre különösen káros olajipari, bányászati , vegyipari cégekkel is leszerződtek. Ezt viszont már a hithű környezetvédelmi aktivisták sem tudták szó nélkül hagyni. Úgy döntöttek, hogy a 2012-es londoni olimpia előtt is kiosztják a „Greenwash Gold” díjat, amely az olimpiai játékok három „legrosszabb”, legkevésbé környezetbarát szponzorát „honorálja”a díjjal.

Az idei olimpiának van 11, ún. TOP szponzora, amelyek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal szerződnek és számos kisebb támogatója is, amelyek a helyi olimpiai bizottság elkötelezettjei. Közöttük van néhány, akinek a profilja nem éppen „olimpiabarát”. A környezetvédelem felkent őrei a Greenwash Gold-nál pedig nem szeretnék, hogy olyan vállalatok neve is társuljon az olimpiával, amelyek imázsban nem összeférhetőek annak szellemiségével.

Zöldítés

A Greenwash Gold egyébként azért száll síkra, hogy az egyes szponzori, vagy társadalmi felelősségvállalás keretében elindított kampányok során a nem környezetbarát termékeket árusítók, illetve a nem környezet konform technológiával terméket előállító cégek ne „moshassák zöldre” a nevüket pusztán azért, mert egy területet támogatnak.

A Greenwash az olimpiai kampányában a nagyközönség bevonásával a Rio Tinto nevű bányászati vállalkozásra, az olajiparban tevékenykedő BP-re, illetve a vegyiparral foglalkozó Dow Chemical-ra lehetett szavazni: „e vállalkozások úgy pózolnak a szegénység ellenségeként és a környezet barátaiként, amivel megtartják és bővítik piacaikat” – írták a szavazás szervezői.

A szavazást a Rio Tinto nyerte. Az eredmény kihirdetésére a Trafalgar Square-en került sor, ahol a szavazás végeredményének ismertetése egy rögtönzött demonstrációvá is terebélyesedett.

Forrás: http://www.greenwashgold.org/

Miért is törekszik az olimpia „zöldítésére” a szervezőbizottság?

A történet 1995-ben veszi kezdetét, amikor a NOB-on belül megalakul a Sport és Környezetvédelmi bizottság, melynek keretében a fenntartható fejlődés az olimpizmus első két - sport és kultúra – mellett a harmadik legfontosabb alapértékévé vált. Erre azért volt szükség, mert a korábbi olimpiákon e két alapelvet nem igazán vették tekintetbe a játékok szervezői, s többek között ezért is történtek olyan presztízs-beruházások, amelyek keretében felépített versenyhelyszínek a játékok lezajlása után folyamatosan kapacitásgondokkal küszködtek, a fenntarthatóságuk komoly problémákba ütközött. A londoni olimpia szervezői pedig ezt akarták meglovagolva úgy pozícionálni az idei olimpiát, mint egy szén-dioxid mentes, a fenntartható fejlődést minden szempontból alapul vevő rendezést. Lord Sebastian Coe, a szervezőbizottság elnökének szájából az alábbi mondat is elhangzott: „Ha bolygónk összes lakója angol életvitel szerint élne, a fenntartásunkhoz igényelt erőforrások előállításához legalább két, a Földhöz hasonló bolygóra lenne még szükségünk. Ez jól modellezi a jelenlegi angol társadalom felélő magatartását.”

Ezért olyan olimpiai tervvel álltak elő Angliában, amely előírja a víz újrahasznosításának módszereit, a fővárosban – elsősorban a közlekedés miatti környezetterhelés miatt -  amúgy is magas szén-dioxid-szint csökkentésének mértékét, valamint olyan, épületzöldítéssel kapcsolatos intézkedéseket, mint a nyersanyagbeszerzés 25%-ban újrahasznosított forrásokból. Viszont ahogy egyre közelebb kerültek a céldátumhoz, úgy mondtak le a szervezők egyre több, az olimpiai költségvetést megdrágító „fenntartható fejlődést” elősegítő projektet. Az olimpia előtt egy nappal ott tartunk, hogy csak az ökológiai lábnyom (carbon footprint) szűkebbre vétele maradt az egyetlen reális célkitűzés.

Forrás: http://current.com/groups/news-blog/93851454_london-2012-falls-short-of-green-goals.htm

Nagyra vágyó elképzelések

Az Olimpiai park építőanyagainak 50 százalékát kötött pályán szállították a helyszínre, a központi olimpiai stadion pedig a legkönnyebb az olimpiák történetében.

A híradások szerint a londoni olimpia egyik fő szponzoraként is ismert EDF, külön az olimpiai felhasználásra, papíron 24 MW energiát állít elő olyan megújuló energiaforrásokból, mint például a szélenergia. A cég közreműködésével tervezett Olimpiai Parkot olyan biomassza felhasználású hűtő-fűtő rendszerrel szerelték fel, amely az eredeti tervek szerint jócskán csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást. Viszont senki sem tudja, az adott időintervallumban mennyi energiát fogyasztanak majd a játékok. A legóvatosabb becslések szerint London átlagos, évi szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 19%-a (3,4 millió tonna) termelődik csak az olimpia alatt.

PR-pofon

A környezetvédelmi alapelveknek való megfelelés során a legnagyobb problémát az építés megnövekedett költségei és az érmek előállítása jelenti, mely  kommunikációja során a szervezők egy hatalmas pr-pofonba is beleszaladtak. A kb. 4700 olimpiai és paralimpiai érem elkészítéséhez kibányászott mintegy 8 tonna nemesfémet használnak fel. Ez a szám még úgy is hatalmas, hogy nem csak az olimpia, hanem a paralimpia érmeit is tartalmazza. Az alapanyagul szolgáló arany, ezüst, bronz érmek alapanyagai pedig a Greenwash Gold kampány első helyezett cége, a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari vállalat segítségével kerülnek felszínre. A cég azon túl, hogy levegőre és vízbázisra is veszélyes munkát végez, munkásaival sem ápol mindig felhőtlen kapcsolatot.

Nem éppen a környezet konformitás irányába hatott az sem, hogy a szén-monoxid-mentesre beharangozott olimpiai láng mennyi kerozint “használt el” magánrepülős útjai során.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy sokan repülnek majd ez idő tájt Londonba. Becsült értékek szerint ez mintegy 700 000 tonna káros anyag kibocsátását jelenti, amely megegyezik kb. 150 000 New York-London menettérti repülőjárat emissziós értékével.

Köszönet Rex-Kiss Endrének az értékes információkért!

by Bery :)

Az olimpiai játékok üzleti hasznát nem csak az a 11 vállalatból álló TOP szponzori kör aratja le, akivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megkötötte a kategória-exkluzivitást biztosító támogatói szerződéseket. A londoni nemzeti olimpiai bizottság támogatói is részesülhetnek a húsosfazékból. Ezek a cégek előszeretettel alkalmaznak sportolókat a reklámjaikban.

A „kisebb szponzorok” jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mintegy 750 millió fonttal (270 milliárd forint) járulnak hozzá az olimpiához. 270 milliárd a nagyságrendileg 7-szer annyi, mint amennyit hazánkban a látványsportágak tudtak realizálni az új, társasági-adó támogatási lehetőségből.

Usain Bolt, a legkedveltebb

A „játékok hivatalos piackutatója”, a Nielsen cég a napokban publikálta jelentését a vállalatok olimpiai támogatási hajlandóságáról. A cég kiemeli az esemény üzleti jelentőségét, valamint azt, hogy a márkák törekszenek arra, hogy minél kreatívabb megoldásokkal tudják megérinteni a vásárlóikat. A cég megjegyzi, hogy az olimpiával összefüggésben a versenyhelyszíneken semmilyen kereskedelmi hirdetés nem megengedett, mégis hatékony lehet a marketing- és reklámüzenetet az olimpiai gondolattal megtölteni.

Forrás: visa.co.uk/goldenspace

A Nielsen az olimpiai játékokat felvezető tévés reklámkampányokat elemezve azt találta, hogy a cégek előszeretettel szerepeltetnek ismert sportolókat reklámarcként. Miért teszik ezt a cégek? Mert ugye, ha egy olimpikon személyesíti meg a márkát, akkor a fogyasztók könnyebben társítják az olimpiai gondolatkörhöz. A cég az ilyen típusú reklámkampányok „tetszési-indexét” vizsgálta. A futó szpotok közül a „sprinterkirály” Usain Bolt szerepelt a legjobban, hiszen az angolok 61 százaléka az ő személyére építő Visa reklámra emlékezett leginkább, s tetszett nekik a legjobban.

A Visa egyébként előszeretettel szerepeltet sportolókat. Emlékezzünk csak a négy évvel ezelőtti pekingi olimpiai játékokon vetített reklámfilmjükre, ahol a „vízi erőmű” Michael Phelps-t alkalmazták reklámarcként. A szpot érdekessége az volt, hogy az olimpia előtt leforgattak Pheps-sel egy reklámot, - a szöveget Morgan Freeman mondta fel -, amelyben tulajdonképpen köszönetet mondtak minden megnyert aranyért. Egy olimpiai arany csodálatos, kettő hihetetlen, három… és nyolc?

Sőt, mondtak neki még egy köszönetet

A Visa mellett a Cadbury csokoládégyár, a Panasonic, az EDF energiaszolgáltató és a British Petrol is ismert sportolókat szerepeltetett a tévéreklámokban. A Nielsen kutatás végső konklúziója, hogy: „Azok a márkák, amelyek kommunikációjában nem jelenik meg ismert sportoló vagy nem teremtettek világos kapcsolatot a márka és a reklámfilmben szereplő sportoló között, kevésbé sikeresek.”

Milyen érzést vált ki önből egy cég, ha kapcsolódik a 2012. évi londoni nyári olimpiához és a paralimpiai játékokhoz?

Forrás: Nielsen - az idei második negyedévi online megkérdezés alapján néhány ország válaszadóinak százalékában, 2012.

Az olimpia szervezőbizottsága már a játékok előtt is megbízta a Nielsen-t, amely 65 kutatással segítette őket olyan döntések meghozatalában, mint például a kabalafigurák kiválasztása és a záróünnepség forgatókönyve.

by Bery :)

Márkanév-rendőrség alakult Londonban. A londoni olimpia legjelentősebb összegeket leszurkoló, TOP szponzorainak jogait körömszakadtáig védi a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a helyi szervezőbizottság.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), mint az esemény jogtulajdonosa 11 világcégnek - Coca-Cola, Acer, Atos Origin, Dow Chemical Company, GE, McDonald’s, Omega, Panasonic, Procter and Gamble, Samsung and Visa - értékesítette a szponzori jogokat. Ezek a multi- és transznacionális vállalatok csillagászati összegeket (konkrétan 50 millió dolllár) hajlandóak kifizetni, hogy az eseményhez társulva exkluzív és globális mértékű marketing jogokat szerezzenek. Azért az jegyezzük meg, hogy a versenyhelyszíneken semmilyen kereskedelmi hirdetés nem engedélyezett, kizárólag a hivatalos időmérő és a sportruházati márkák logói jelenhetnek meg. Ennek ellenére sok cég akar felülni az olimpiai hájpra!

Lesipuskázó szponzorok

A londoni olimpia szervezőbizottsága komoly gátat kíván vetni az ilyen - fogyasztókat megtévesztő - ambush (lesipuskázó) marketingakcióknak. A NOB-bal karöltve egy rögtönzött, 280 tagot számláló „márkakopó alakulatot” is verbuvált, megakadályozva, hogy néhány lesipuskás márka, amelyek nem szponzorai az eseménynek ki tudják használni az olimpiával együtt járó marketingelőnyt.

A NOB komolyan felügyeli, hogy a hivatalos marketingpartnerei számára biztosított jogok ne sérüljenek, de vannak üzleti szereplők, akik mindig megpróbálják a határokat feszegetni. Emlékezzünk csak a 2008-as pekingi olimpiai megnyitóünnepségen a fáklyát meggyújtó Li Ningre és viselt cipőjére.

Forrás: www.sportspromedia.com

Az egykori tornász sportolót hazájában valóságos sztárkultusz veszi körül, hiszen az 1984-es játékokon hat érmet nyert. Ám aktív sportolói pályafutása után sem tétlenkedett, megalapította saját sportcipő vállalatát, a Li Ning Company Limited-et, mely az ázsiai piacon a Nike és az Adidas legfőbb vetélytársa. Nos Li, a saját nevével márkázott cipőben gyújtotta meg az olimpiai lángot, jókora médiafigyelemhez juttatva ezzel vállalatát.

A bringamániás polgármester és a Lord főszervező vitája

A nagy cégek marketing jogainak védelme kapcsán kapott hajba egy tévés interjú során a múltkori posztban a bringamániás, hülye bohócként elhíresült Boris Johnson, aki London polgármestere, Lord Sebastian Coe-val, aki pedig a szervezőbizottság elnöke. A szőke szikla Johnson azért kelt ki magából, hogy miért kell a versenyhelyszíneket szinte kipucolni annak érdekében, hogy csupán az 50 millió dollárt leszurkoló 11 nagy szponzor kaphasson kereskedelmi lehetőséget az olimpiával való képzettársításra. Az angolok odáig mentek, hogy létrehoztak egy márkavédelmi törvényt is. A szponzorok jogai védelme érdekében született stratégiai Jelentőségű dokumentumban - Advertising and Street Trading Regulations - definiálják a „nem kívánt” marketingtevékenységeket, s leírják, hogy komoly pénzbüntetést is kaphat az, aki „lesipuskázó” akcióval próbál versenyelőnyre szert tenni. A versenyhelyszínek 200 méteres körzetében megtiltja a hirdetéseket (pl.: olimpia, olimpiai, London 2012, arany érme – mint szavak, szórólap, égre írt üzenet, reklámpóló, meztelen testrészen viselt reklámüzenet).  Johnson azzal példálózott, hogy annak idején ő az Olympia nevű londoni városrészben lakott. Sőt, még tippet is adott ahhoz, hogy ha valaki mondjuk azon töri a fejét, hogy Olympic Café néven kávézót nyisson, akkor ahhoz sok szerencsét kíván. Merőben másképp látja az olimpiai jelképekkel való sáfárkodás lehetőségét Sebastian Coe, aki a NOB-korifeusok meghosszabbított karjaként, a londoni játékok vagyoni értékű jogai felett is őrködik. Szerinte, mindent védeni kell - nagyon helyesli, hogy az angol kormány komoly szankciókat helyezett kilátásba.

Sikeres lesipuskázók

A védekezés már csak azért is fontos, mert sok esetben előfordult, hogy - a formabontó marketingmegoldások alkalmazása miatt - az ambush-ozó márkára jobban emlékeztek a fogyasztók, mint az esemény hivatalos szponzorára. A The Global Language Monitor (GLM) „Ambush Marketing Rankings for London 2012” című kutatása is ezt támasztja alá. A felmérésből kiderül, hogy a szponzori jogokkal nem rendelkező Sony, Lenovo, Subway márkák az esemény és a márka közötti kapcsolat mélységét demonstráló márka affiliációs index (Brand Affiliation Index - BAI) tekintetében megelőzik legfőbb riválisaikat, a Panasonic, Acer, McDonald’s márkákat.

A legtöbb olimpikon vallásos áhítattal imádja a sportot. Kell is ez a jó értelemben vett fanatikus beállítottság ahhoz, hogy valaki a világ tetejére kerüljön. Léteznek azonban olyan egyéniségek is, akik valóban komolyan veszik a vallást, s akár még sportkarrierjüket is alárendelik mindennek.

Idén, az Olümpia szent ligetében meggyújtott olimpiai láng Londonban harmadszor fog fellobbanni, s jelzi majd mindenki számára a Játékok elindulását. 1908 és 1948 után ugyanis harmadszor adhat otthont a szigetország az ifjúság legjelentősebb sporttalálkozójának. A századelőn a sportolók az Olimpiai Játékokkal egy időben tartott világkiállítások kapcsán még csupán „epizodistáknak”, jelentéktelen mellékszereplőknek számítottak. Persze a sajtó áldásos tevékenysége nyomán akkor is hírt kaphatott a nagyérdemű a rekordokról, az egyes olimpikoni teljesítményekről. Azóta pedig szépen lassan hozzászoktunk, hogy az olimpián kozmikus teljesítményeket láthatunk, legendák születnek, álmok válnak valóra és szinte kivétel nélkül mindegyik Játékoknak megvannak a maguk sztárjai. Kétségünk ne legyen, idén is lesznek új sportrekordok, a meglévők mellé új ikonok fognak születni.

Sztárok, mint frontemberek

Régen sem volt ez másképp, sőt, a médiabulvár már akkor is működött. Persze a századforduló sztárjait nem olyan tű éles celeb-stratégiával építették mint a mostani fenegyerekeit - gondoljunk itt a jelen nagyságai közül akár a jamaicai „sprinterkirály” Usain Bolt-ra, vagy Michael Phelps-re, aki Pekingben 8 aranyat tempózott össze, s azóta nemes egyszerűséggel csak „vízi erőműként” hivatkoznak rá.

A könyves futó bulvárkálváriája

Forrás: www.olympic.org

Kétségkívül már az 1908-as londoni olimpián is kereste a sajtó a fogást a sportolókon. A vallás tisztelete és a versenyzés okozta konfliktus miatt a „könyves futóként” elhíresült Forrest Smithson köré valóságos legendát szőttek. Történt ugyanis, hogy Forrest teológushallgatóként érkezett a Játékokra (később baptista lelkész lett belőle), s a vasárnap rendezett 110 m-es gátfutást, sokak csodálatára egy könyvvel a kezében futotta végig, s nyerte meg. Elindult persze a találgatás, hogy mit is tarthatott a kezében? Voltak, akik úgy vélték, hogy a vasárnapi versenytilalom megszegése miatt a könyvek könyvétől, azaz a Bibliától nem tudott megválni. Mások szerint még a rajt előtt is a vágtafutás helyes technikáját firtató How to Sprint című könyvet biflázta. Az „urban legend” gyártók egy újabb csoportja úgy vélte, hogy Sherlock Holmes kalandjai ragadták annyira magukkal, hogy még futás közben is képtelen letenni. Egy dolog természetesen tény - könyvvel futott. Ám ki-ki döntse el, hogy a zuhanyhíradó akkori híradási közül melyik állhat legközelebb a valósághoz.

Fussunk Isten dicsőségére

A vasárnapi versenyzésről szóló történetekről talán még a könyves futóénál is ismertebb az 1924-es párizsi olimpián induló, edinburgh-i lelkipásztor, Eric Liddell kálváriája.

Forrás: www.olympic.org

Az ő élettörténetét a négy Oscar-díjjal jutalmazott, Vangelis által megzenésített, Tűzszekerek című filmben követhetjük nyomon. A sztorija abban állt, hogy az olimpián 100 m-es síkon akart indulni, erre is edzett, ám mivel az előfutam vasárnapra esett, ezt a számot lemondta és inkább 200-on és 400-on állt rajthoz. Eric-et, mivel 100-on igen nagy esélyesnek számított, mind a sajtó, mind az olimpiai bizottság, sőt még az angol király is presszionálta az indulás miatt. Ám ő hajthatatlan maradt: „Isten parancsa előbbre való, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.”

Taktikája igen figyelemreméltó: „Az első kétszázon olyan gyorsan futok, ahogy csak tudok. Aztán a futam második felében Isten segítségével még gyorsabb leszek.” Azóta eltelt néhány év, sok víz lefolyt a Dunán, s a jelen futógurui kissé szofisztikáltabb edzésmódszerrel készülnek.  

by Bery :)