Az olimpiai aranyérmek inspiratívan hatnak-e a fiatalokra, abban a tekintetben, hogy felkeressék az atlétika pályát, kajak-pályát, birkózó- és judo termet, vívó pástot - csak hogy a közelmúlt aranyérmes sportolóink edzőhelyeit említsem? A válasz az esetek többségében: igen! Vajon a társadalom széles rétegei számára is kézzelfogható-e a haszon, azaz az átlagember testkultúráját hogyan érintik az olimpiai arany medalionok? A válasz az esetek többségében úgy hangzik: nem igazán! Az ausztrál példa bizonyítja, hogy az élsport sikerek nem biztos, hogy meghozzák a kedvet a tömegsporthoz. Persze mondhatjuk, hogy távoli kontinensről beszélünk, alapvető kulturális különbségek feszülnek hazánk és e távoli ország között, azonban mégis érdekes összefüggésekre bukkanhatunk, figyelve ezen országban az olimpiai érmeknek az élsport utánpótlás bázisra és a tömegsportra gyakorolt hatását.

Forrás: sportbusiness.com

Az olimpiai eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol a világ legjobbak között szerepeltünk. Függetlenül attól, hogy mi volt a mozgatórugó a kiemelkedő sportteljesítmények hátterében, a négyévenként megrendezésre kerülő újkori olimpiai játékok mindig is nemzeti üggyé kovácsolták össze az amúgy sokfelé húzó társadalmunkat.

Mi kell a sikerhez?

Abban szinte teljes a konszenzus, hogy sportszakmai szempontból a sportsiker alapösszetevői a következők: létesítményhelyzet, szervezeti rendszer, szövetségi- és klubmenedzsment, innovatív elemek (kiválasztás, sportegészségügy, szakemberképzés, sporttudomány, sportinformációs rendszer, sportdiplomácia, sportmarketing, sportkommunikációs stratégia).

És természetesen pénz…

A nemzetközi tapasztalatok azt sugallják, hogy az olimpiai eredmények a társadalom széles rétegei számára nem biztos, hogy kézzelfogható haszonnal jár. Ebből a szempontból Ausztrália esete említhető, ahol például, azután indította be nemzetközileg elismert, Australian Institute for Sport nevű „elitképzőjét” a sportkormányzat, hogy az 1976-os olimpiáról aranyérem nélkül tért haza az olimpiai válogatott. Az állami programnak köszönhető többek közt az ausztrál úszósport látványos felemelkedése: az intézmény az 1980-90-es években (mai áron) 1 milliárd forintos átlagköltséggel „termelt” aranyérmeket. Más szempontból azonban az elitsport támogatása kudarcnak bizonyult. Az ausztrál kormányzat abban bízott, hogy a sportsikerek meghozzák a kedvet a tömegsporthoz, ami számos társadalmi haszonnal jár: például, javul a népesség egészségi állapota vagy csökken a fiatalkori bűnözés. Ám ez nem következett be: az extra olimpiai érmek nem ösztönözték a fiatalokat a sportra.

Nálunk mi lehet a helyzet? Arról sokat hallottunk, amikor Csapó Dudi áradozva meséli, hogy egy-egy olimpiai vízi-polo siker után gyerekek ezrei rohamozzák meg az uszodákat, felbátorodva a látottakon, vagy pici lurkók zarándokolnak le a birkózó vagy bokszedzésekre egy sikeres olimpiai szereplés nyomán. Az átlag embert vajon ösztönzi-e az olimpiai arany – elkezd e sportolni, mozogni ennek hatására?

by Bery :)