lesipuska

Az olimpiai aranyérmek inspiratívan hatnak-e a fiatalokra, abban a tekintetben, hogy felkeressék az atlétika pályát, kajak-pályát, birkózó- és judo termet, vívó pástot - csak hogy a közelmúlt aranyérmes sportolóink edzőhelyeit említsem? A válasz az esetek többségében: igen! Vajon a társadalom széles rétegei számára is kézzelfogható-e a haszon, azaz az átlagember testkultúráját hogyan érintik az olimpiai arany medalionok? A válasz az esetek többségében úgy hangzik: nem igazán! Az ausztrál példa bizonyítja, hogy az élsport sikerek nem biztos, hogy meghozzák a kedvet a tömegsporthoz. Persze mondhatjuk, hogy távoli kontinensről beszélünk, alapvető kulturális különbségek feszülnek hazánk és e távoli ország között, azonban mégis érdekes összefüggésekre bukkanhatunk, figyelve ezen országban az olimpiai érmeknek az élsport utánpótlás bázisra és a tömegsportra gyakorolt hatását.

Forrás: sportbusiness.com

Az olimpiai eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol a világ legjobbak között szerepeltünk. Függetlenül attól, hogy mi volt a mozgatórugó a kiemelkedő sportteljesítmények hátterében, a négyévenként megrendezésre kerülő újkori olimpiai játékok mindig is nemzeti üggyé kovácsolták össze az amúgy sokfelé húzó társadalmunkat.

Mi kell a sikerhez?

Abban szinte teljes a konszenzus, hogy sportszakmai szempontból a sportsiker alapösszetevői a következők: létesítményhelyzet, szervezeti rendszer, szövetségi- és klubmenedzsment, innovatív elemek (kiválasztás, sportegészségügy, szakemberképzés, sporttudomány, sportinformációs rendszer, sportdiplomácia, sportmarketing, sportkommunikációs stratégia).

És természetesen pénz…

A nemzetközi tapasztalatok azt sugallják, hogy az olimpiai eredmények a társadalom széles rétegei számára nem biztos, hogy kézzelfogható haszonnal jár. Ebből a szempontból Ausztrália esete említhető, ahol például, azután indította be nemzetközileg elismert, Australian Institute for Sport nevű „elitképzőjét” a sportkormányzat, hogy az 1976-os olimpiáról aranyérem nélkül tért haza az olimpiai válogatott. Az állami programnak köszönhető többek közt az ausztrál úszósport látványos felemelkedése: az intézmény az 1980-90-es években (mai áron) 1 milliárd forintos átlagköltséggel „termelt” aranyérmeket. Más szempontból azonban az elitsport támogatása kudarcnak bizonyult. Az ausztrál kormányzat abban bízott, hogy a sportsikerek meghozzák a kedvet a tömegsporthoz, ami számos társadalmi haszonnal jár: például, javul a népesség egészségi állapota vagy csökken a fiatalkori bűnözés. Ám ez nem következett be: az extra olimpiai érmek nem ösztönözték a fiatalokat a sportra.

Nálunk mi lehet a helyzet? Arról sokat hallottunk, amikor Csapó Dudi áradozva meséli, hogy egy-egy olimpiai vízi-polo siker után gyerekek ezrei rohamozzák meg az uszodákat, felbátorodva a látottakon, vagy pici lurkók zarándokolnak le a birkózó vagy bokszedzésekre egy sikeres olimpiai szereplés nyomán. Az átlag embert vajon ösztönzi-e az olimpiai arany – elkezd e sportolni, mozogni ennek hatására?

by Bery :)

Magyarország nem is 11-dik az olimpiai éremlistán, hanem sokkal előrébb tart. Legalábbis a Forbes, amerikai üzleti lap szerint létezik olyan összevetés, ahol az ötödik helyen állunk.

Az olimpia kezdete előtt egy korábbi írásban az olimpiai érmek és makrogazdasági változók közötti összefüggést elemeztem. Akkor úgy véltem, hogy a közvélemény aligha lenne elégedett, ha sportolóink, a pekingi „bravúrt” megismételve, ismételten 3 arannyal kullognának haza. Vajon az olimpia vizslatható-e pusztán gazdasági változók alapján? Vagy a klasszikus olimpia-centrikus gondolkodás, lokálpatriotizmus, érzelmek - és egy sor más, nehezen számszerűsíthető tényező mentén ítélkezik az átlag magyar?

Forrás: imageforum.afp

Egyre reálisabb, hogy több olimpiai aranyat gyűjt a magyar csapat az idei olimpián, mint a négy évvel ezelőtt a pekingi játékokon. Az olimpia kezdete előtt nagy könyvvizsgáló, tanácsadó cégek (pl.: Goldman Sacs, PwC) publikálták jelentéseiket, melyben 4 arany medaliont prognosztizáltak hazánknak. Ez a mennyiség már most megvan, s még számos tradicionális sikersportág döntője hátravan. Elég, ha csak a kajak-kenura, vízilabdára gondolunk. Szóval, hasít az éremtáblán a kis Magyarország!

Korábban született sportgazdasági elemzések arra engednek következtetni, hogy Magyarország pontszerzési képességét összehasonlítva más országokkal stabilan jó helyen szerepel hazánk, amennyiben a megszerzett érmek számát az országok egy főre jutó bruttó hazai összterméke (GDP) alapján arányosítjuk.

Az olimpiai éremkalkuláció során a sportközgazdászok az alábbi kulcsfaktorokkal szokták az olimpiai eredményességet górcső alá venni: népességszám, egy főre jutó GDP, múltbeli olimpiai teljesítmény, hazai pálya előnye, a keleti/szocialista érdekövezetbe való tartozás.

Ezt a gondolatmenetet hívta segítségül a Forbes nevű amerikai üzleti lap is, mikor a klasszikus éremtáblázaton túl, gazdasági változók segítségével, az olimpián induló nemzetek között alternatív sorrendet kreált. Ha a GDP alapján rangsoroljuk az induló nemzeteket, a GDP-t elosztva a megnyert érmek számával, akkor a 12-dik helyen vagyunk. Ebben az összevetésben Moldova áll az élen, mivel 2 érmük van, s ez érmenként 3,50 milliárd dollárt jelent, Jamaica a második 3,77 milliárd dollárral, Mongólia pedig a harmadik. Hazánk a 12-dik az érmenkénti 17,5 milliárd dollárral.  

¹ current US$ billions

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

Ha a megnyert aranyérmeket a lakosságszámhoz arányosítjuk, akkor ebben a tekintetben az előkelő 5-dik helyen állunk, 2.490.500 fő jut egy aranyra. Ezen a listán elsők a jamaikaiak, második Új-Zéland, harmadik pedig Szlovénia.

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

by Bery :)

Mindenki licitál, emeli a tétet, hogy vajon hány aranyérem várható az idei olimpiai játékokon a magyar csapattól? Egyik korábbi írásomban sportszakmai szempontból elemeztem olimpiai eredményességünket. Ha a magyar csapat a pekingihez hasonlóan újra 3 arannyal térne haza, az maga lenne a nemzettragédia? Gazdasági értelemben semmiképp.

Bukta

Volt már az előző olimpiai játékokon ún. nagy sportnemzeteknek kudarcos szereplése. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a franciák Tokióban egy aranyat nyertek, az ausztrálok az 1976-os Montreal-i olimpia után voltak kénytelenek aranyérem nélkül hazakullogni, az angolok pedig 1996-ban, mindössze egyetlen aranyéremmel gazdagodtak. Ezek a nemzetek higgadtan értékelték a kudarc okait, megfelelő stratégiát dolgoztak ki, sokat áldoztak a siker érdekében, amely alapvetően két tényezőnek volt köszönhető: az állam más alapokra helyezte a sport finanszírozását, és mindezt perspektivikus stratégiai tervezettség jellemezte.

Forrás: www.budapestiolimpia.hu

A sportökonómusok optikája

Az olimpiai felkészülést a világ számos országában kiemelten támogatja az állam. E téren úttörők voltak a szocialista országok. Kelet-Németország az olimpiai sikereinek a „fénykorában” a GDP-je 1 százalékát költötte élsportolóira. Azóta a nyugati országok sokat tanultak „béketábor” állami amatőreitől. Az előző olimpiák tükrében talán a pekingi 3 arany 5 ezüst, 2 bronz érmet összességében kudarcosnak találja a hazai közvélemény, pedig egy sajátos nézőpontból, társadalmi és gazdasági hátterünkhöz képest az ázsiai játékokon elért eredmények nem is kirívóan rosszak. Korábban született sportgazdasági elemzések arra engednek következtetni, hogy Magyarország pontszerzési képességét összehasonlítva más országokkal stabilan a legjobb hat között szerepel hazánk, amennyiben a megszerzett érmek számát az országok egy főre jutó bruttó hazai összterméke (GDP) alapján arányosítjuk.

Az olimpiai éremkalkuláció során a sportközgazdászok az alábbi kulcsfaktorokkal szokták az olimpiai eredményességet górcső alá venni: népességszám, egy főre jutó GDP, múltbeli olimpiai teljesítmény, hazai pálya előnye (ezen utóbbi hatásáról egy következő írásban számolok be).

Már hazánkban is született olyan elemzés, mely pusztán a „megnyert éremszám” alapján kialakuló nem hivatalos sorrend helyett azt taglalta, hogy hogyan alakul az országok között ez a sorrend, ha azt a bruttó hazai össztermék és a megnyert aranyérmek számának függvényében alakítjuk ki.

A kevés is lehet elég

Négy évvel ezelőtt Magyarország a világ GDP 0,197 százalékával és az aranyérmek 1 százalékával rendelkezett. A makrogazdasági adatok és az olimpiai eredményesség közötti összefüggést vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy minél nagyobb aranyaránnyal rendelkezik azonos fejlettség mellett egy ország, annál nagyobb a sporthatékonysága. Ebből a nézőpontból szemlélve a magyar sporthatékonyság még mindig a világ élvonalába tartozik!

Persze a szélesebb közvélemény aligha lenne megbocsájtó, ha sportolóink ismételten 3 arannyal kullognának haza. Mivel az olimpia nem vizslatható pusztán gazdasági változók alapján. Hiszen olimpia-centrikus gondolkodás, lokálpatriotizmus, érzelmek - és egy sor más, nehezen számszerűsíthető tényező mentén ítélkezik az átlag magyar.

by Bery :)

Az olimpiai aranyérmek száma és a bruttó hazai össztermék (GDP) kapcsolata

Forrás: Csillik (2008): Sok vagy kevés a magyar arany?

A pekingi olimpián 3 aranyérmet nyertünk. Eredménytelenség-e ez vagy tisztes helytállás? Attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. A négy évvel ezelőtti „éremgyűjtő akció” okán az idei olimpiai játékok kezdete előtt lejátszódó éremlicitbe nagyobb óvatossággal bocsátkoznak a megszólalók. Noha most is van olyan, aki 6-7 aranyérmet jósol, a mértéktartóbbak szerint jó, ha a négy évvel ezelőtti szintet hozza a magyar csapat. Itt a legfőbb ideje a kijózanodásnak, a magyar olimpiai teljesítőképesség reálisabb értékeléséhez.

A felfokozott hangulat már csak azért is érthető, mert az olimpiai játékokon elért eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol az utóbbi évtizedekben elismerten a legjobbak között szerepeltünk.

Aranybánya

Viszont az elmúlt olimpiát látva, hazánk kiszorulóban van az eredményes sportnemzetek sorából. Voltunk mi pedig korábban az összesített éremtábla harmadik helyén is, sőt az 1932-es Los Angelesben sorra kerülő, hollywoody dramaturgiával megkomponált monumentális olimpián, 47 sportolóból álló maroknyi csapattal, hazánk a hatodik helyen végzett. Nem érdemes álmodoznunk az 1952-es Helsinki bravúr megismétléséről, ahol 16 aranyéremmel zártuk a küzdelmeket. Sőt, még az 1988-as szöuli, vagy az 1992-es barcelonai, vagy az 1996-os atlantai időszak se fog visszatérni. Jobb, ha megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy az egyre fokozódó nemzetközi versenyben, a nemzetgazdasági súlyunknak megfelelő helyet meg tudjuk majd tartani.

Az egyre csökkenő olimpiai éremkollekciónknak a globális versenyen túl létezik egy sportszakmai és egy sportgazdasági magyarázata. Itt most csak a sportszakmai kerül terítékre, a gazdasági metszetet egy következő írásban járom körül.

A nemzetközi verseny éleződése elsősorban a szovjet utódállamok és Kína, mint sportnagyhatalom megjelenésének köszönhető. Kína, aki a semmiből fejlődve az éremtáblázaton az USA-t letaszítva, aranyérmek tekintetében, 2008-ban már a legsikeresebb sportnemzet volt. Négy évvel ezelőtt a sorrend Kína, USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Ausztrália, Koreai Köztársaság, Japán, Olaszország, Franciaország volt, míg hazánk a 21-dik helyen állt. A nagyhatalmak versengéséhez annyi adalék mindenképpen kívánkozik, hogy ha az Európai Uniót egy területi egységként kezelnénk (mint Kína, USA, Ausztrália fő vetélytársa), akkor kétszeresen verne meg bármely más országot.

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Kína)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (USA)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Magyarország)

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

Félkarú óriás a magyar olimpiai eredményesség

Az utolsó olimpiákon elért eredményességünk eléggé „féloldalas”, hiszen a pontok, érmek zömét főként a kajak-kenu, úszás, vívás, vízilabda szállította. A pekingi olimpiát értékelő tanulmányban az olvasható, hogy a kajak-kenu, úszás, vívás az elmúlt három olimpián az összeredmények 63 százalékát szerezte meg, pontszám, érmek, aranyérmek tekintetében. Médiaszempontból mindenképpen elgondolkodtató, hogy a pekingi olimpián a nézettség tekintetében a vívás csupán a kilencedik, s a mi szívünket oly hevesen megdobogtató, tradicionális sportágunk, az öttusa pedig az utolsó előtti volt. Az igazán nézett látványsportokban, csapatsportokban igen gyér a nemzetközi mércével mérten is piacképes termékünk. Szerintem -, s erre most van kormányzati elkötelezettség is (lásd TAO által favorizált látványsportok) sokkal szélesebb alapokon kellene mozognia az olimpiai eredményességnek. Szerinted?

by Bery :)

Fantáziadús ábrándok, megalázó bukások és fényes győzelmek. Szinte mind megadatik annak az élsportolónak, aki fejébe veszi, hogy aranyérmes lesz az olimpián. De nem elég megnyerni, meg is kell tudni őrizni! Ritkán előfordul, hogy a roppant fizikai és mentális erőfeszítések árán megnyert érmet tolvajok orozzák el jogos tulajdonosától. Az már gyakoribb, hogy önmaga válik meg tőle, például egy jótékonysági aukción.

Az előző posztban azt jártam körül, hogy mennyit is ér egy olimpiai aranyérem. Ott kiderült, hogy, nem minden arany, ami fénylik, azaz az aranynak hitt érem sem készül teljes egészében aranyból, csak a külső bevonata. Noha összegszerűségét tekintve nem egetverően óriási az olimpiai érmek értéke, az eszmei értékük a valós értékük többszöröse. Jusson csak eszünkbe, hogy egy olimpiai éremesélyesnek hány ezer órát kell szakmai felkészüléssel töltenie, hogy egyáltalán potenciálisan is esélyesnek mondhassa magát. A mai szupermodern, teljesítmény-orientált korunkban, ahol a tudományosan alátámasztott edzésmódszerek, kihegyezett formaidőzítés, professzionális menedzsmentháttér, mentális állapot mind-mind döntő lehet egy-egy kiélezett versenyszituációban. A megnyert érmekhez fűződő sportolói kötődés szinte semmihez sem hasonlítható.

Forrás: www.thecoolhunter.com

Érmek aukción

Időről-időre azonban mégis előfordul, hogy egy olimpikon, bár emócinálisan persze kötődik a megnyert medáljához, de önként válik meg tőle. Szép kis summa ütheti a kezét! Természetesen nagyon kevesen vannak olyanok, akik például egzisztenciális bizonytalanság okán adják el érmeiket, olyanok viszont egyre többen, akik jótékonysági aukció keretében, vagy valamilyen pénzalap gyűjtési szándéktól vezérelve válnak meg tőle.

Így tett példázl Otylia Jedrzejczak lengyel úszónő, aki a 2004-es athéni olimpián nyert aranyérmét értékesítette egy jótékonysági aukción. A leütési ár 82 ezer dollár volt! Az 1980-as Lake Placid-i olimpián győztes amerikai jégkorong-válogatott egy tagja is az elárverezés mellett döntött. Ennek az akciónak a keretében cirka 310 ezer dollárért kelt el az aranyérem.

Az ukrán szuper nehézsúlyú bokszsztár, Vladimir Klicsko 1996-ban, Atlantában nyert aranyától idén 1 millió dollárért vált meg.

Elorozva

Ritkábban az is előfordul, hogy ellopják az érmet, s az soha sem kerül vissza jogos tulajdonosához. Szerencsés viszont az ausztrál John Konrad, aki negyedszázaddal a lopás után, 2009-ben kapta vissza azt a medált, melyet 1984-ben tulajdonítottak el tőle, azt követően, hogy az 1960-as római nyári olimpián nyert 1500 méteres gyorsúszásban. Az ő szerencséje abban állt, hogy egy internetes árverésen egy amerikai gyűjtő akadt rá az éremre, s felismerte, hogy egy olimpiai medálról van szó.

Az olimpiai és világbajnok norvég alpesi síző, Kjetil André Aamodt, aki minden idők egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb sízője is bánkódhat medalionjai után. 8 olimpiai érméből 4 arany. 2003-ban egy betörő valamennyi olimpiai érmét ellopta, csupán a 2006-os torinói aranyérme van még a saját tulajdonában. Ejnye, jobban kéne vigyázni.

by Bery :)