lesipuska

Az olimpiai aranyérmek inspiratívan hatnak-e a fiatalokra, abban a tekintetben, hogy felkeressék az atlétika pályát, kajak-pályát, birkózó- és judo termet, vívó pástot - csak hogy a közelmúlt aranyérmes sportolóink edzőhelyeit említsem? A válasz az esetek többségében: igen! Vajon a társadalom széles rétegei számára is kézzelfogható-e a haszon, azaz az átlagember testkultúráját hogyan érintik az olimpiai arany medalionok? A válasz az esetek többségében úgy hangzik: nem igazán! Az ausztrál példa bizonyítja, hogy az élsport sikerek nem biztos, hogy meghozzák a kedvet a tömegsporthoz. Persze mondhatjuk, hogy távoli kontinensről beszélünk, alapvető kulturális különbségek feszülnek hazánk és e távoli ország között, azonban mégis érdekes összefüggésekre bukkanhatunk, figyelve ezen országban az olimpiai érmeknek az élsport utánpótlás bázisra és a tömegsportra gyakorolt hatását.

Forrás: sportbusiness.com

Az olimpiai eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol a világ legjobbak között szerepeltünk. Függetlenül attól, hogy mi volt a mozgatórugó a kiemelkedő sportteljesítmények hátterében, a négyévenként megrendezésre kerülő újkori olimpiai játékok mindig is nemzeti üggyé kovácsolták össze az amúgy sokfelé húzó társadalmunkat.

Mi kell a sikerhez?

Abban szinte teljes a konszenzus, hogy sportszakmai szempontból a sportsiker alapösszetevői a következők: létesítményhelyzet, szervezeti rendszer, szövetségi- és klubmenedzsment, innovatív elemek (kiválasztás, sportegészségügy, szakemberképzés, sporttudomány, sportinformációs rendszer, sportdiplomácia, sportmarketing, sportkommunikációs stratégia).

És természetesen pénz…

A nemzetközi tapasztalatok azt sugallják, hogy az olimpiai eredmények a társadalom széles rétegei számára nem biztos, hogy kézzelfogható haszonnal jár. Ebből a szempontból Ausztrália esete említhető, ahol például, azután indította be nemzetközileg elismert, Australian Institute for Sport nevű „elitképzőjét” a sportkormányzat, hogy az 1976-os olimpiáról aranyérem nélkül tért haza az olimpiai válogatott. Az állami programnak köszönhető többek közt az ausztrál úszósport látványos felemelkedése: az intézmény az 1980-90-es években (mai áron) 1 milliárd forintos átlagköltséggel „termelt” aranyérmeket. Más szempontból azonban az elitsport támogatása kudarcnak bizonyult. Az ausztrál kormányzat abban bízott, hogy a sportsikerek meghozzák a kedvet a tömegsporthoz, ami számos társadalmi haszonnal jár: például, javul a népesség egészségi állapota vagy csökken a fiatalkori bűnözés. Ám ez nem következett be: az extra olimpiai érmek nem ösztönözték a fiatalokat a sportra.

Nálunk mi lehet a helyzet? Arról sokat hallottunk, amikor Csapó Dudi áradozva meséli, hogy egy-egy olimpiai vízi-polo siker után gyerekek ezrei rohamozzák meg az uszodákat, felbátorodva a látottakon, vagy pici lurkók zarándokolnak le a birkózó vagy bokszedzésekre egy sikeres olimpiai szereplés nyomán. Az átlag embert vajon ösztönzi-e az olimpiai arany – elkezd e sportolni, mozogni ennek hatására?

by Bery :)

Magyarország nem is 11-dik az olimpiai éremlistán, hanem sokkal előrébb tart. Legalábbis a Forbes, amerikai üzleti lap szerint létezik olyan összevetés, ahol az ötödik helyen állunk.

Az olimpia kezdete előtt egy korábbi írásban az olimpiai érmek és makrogazdasági változók közötti összefüggést elemeztem. Akkor úgy véltem, hogy a közvélemény aligha lenne elégedett, ha sportolóink, a pekingi „bravúrt” megismételve, ismételten 3 arannyal kullognának haza. Vajon az olimpia vizslatható-e pusztán gazdasági változók alapján? Vagy a klasszikus olimpia-centrikus gondolkodás, lokálpatriotizmus, érzelmek - és egy sor más, nehezen számszerűsíthető tényező mentén ítélkezik az átlag magyar?

Forrás: imageforum.afp

Egyre reálisabb, hogy több olimpiai aranyat gyűjt a magyar csapat az idei olimpián, mint a négy évvel ezelőtt a pekingi játékokon. Az olimpia kezdete előtt nagy könyvvizsgáló, tanácsadó cégek (pl.: Goldman Sacs, PwC) publikálták jelentéseiket, melyben 4 arany medaliont prognosztizáltak hazánknak. Ez a mennyiség már most megvan, s még számos tradicionális sikersportág döntője hátravan. Elég, ha csak a kajak-kenura, vízilabdára gondolunk. Szóval, hasít az éremtáblán a kis Magyarország!

Korábban született sportgazdasági elemzések arra engednek következtetni, hogy Magyarország pontszerzési képességét összehasonlítva más országokkal stabilan jó helyen szerepel hazánk, amennyiben a megszerzett érmek számát az országok egy főre jutó bruttó hazai összterméke (GDP) alapján arányosítjuk.

Az olimpiai éremkalkuláció során a sportközgazdászok az alábbi kulcsfaktorokkal szokták az olimpiai eredményességet górcső alá venni: népességszám, egy főre jutó GDP, múltbeli olimpiai teljesítmény, hazai pálya előnye, a keleti/szocialista érdekövezetbe való tartozás.

Ezt a gondolatmenetet hívta segítségül a Forbes nevű amerikai üzleti lap is, mikor a klasszikus éremtáblázaton túl, gazdasági változók segítségével, az olimpián induló nemzetek között alternatív sorrendet kreált. Ha a GDP alapján rangsoroljuk az induló nemzeteket, a GDP-t elosztva a megnyert érmek számával, akkor a 12-dik helyen vagyunk. Ebben az összevetésben Moldova áll az élen, mivel 2 érmük van, s ez érmenként 3,50 milliárd dollárt jelent, Jamaica a második 3,77 milliárd dollárral, Mongólia pedig a harmadik. Hazánk a 12-dik az érmenkénti 17,5 milliárd dollárral.  

¹ current US$ billions

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

Ha a megnyert aranyérmeket a lakosságszámhoz arányosítjuk, akkor ebben a tekintetben az előkelő 5-dik helyen állunk, 2.490.500 fő jut egy aranyra. Ezen a listán elsők a jamaikaiak, második Új-Zéland, harmadik pedig Szlovénia.

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

by Bery :)

A londoni az első olyan olimpia, ahol a közösségi média szerves részévé válik a szurkolók sportélményének. Szinte mindenki tapasztalja, hogy egy-egy siker után szinte végeláthatatlan poszt-folyam gördül át a Facebook-on. Az amerikai Bluefin Labsa még az olimpia előtt szondázta meg a social felületeket annak érdekében, hogy hiteles képet adjon arról, hogy melyik sportágat, sportolót kommentelik legnagyobb mértékben. Ki lehet a közösségi szupersztár? A kozmikus időket összetempózó Phelps csak a második leghájpoltabb sportoló a social media-felületeken. A szurkolók a „jamaicai sprinterkirály”, Usain Bolt személyiségéről áradoznak leginkább.

Forrás: AFP

Egy-egy sportág, illetve sportoló jelentőségét, ha tetszik üzleti érétkét jelentős mértékben befolyásolja az a hatás, amit a szurkolókban indukál. Szoktuk mondani, hogy a sportoló sporttehetsége a gazdasági értelemben vett tőkéje, valamint egy-egy ikonikus atléta reklámarcként a termékdifferenciálás legérdemibb megjelenítője is lehet. Ha belegondolunk, néhány évtizedekkel ezelőtt a tömegmédián (sajtó, tévén) keresztül követtük az olimpiai játékokat, majd az internet kiszélesítette azt a sávot, amelyen keresztül a „sportinformációs-cunami” ránk ömlik. Az utóbbi néhány évben pedig a Facebook, Twitter és egyéb közösségi felületek adtak lehetőséget a lojális szurkolóknak, hogy kedvenceikről „csacsogjanak” .

Ennek a közösségi lázban fogant információhalmaznak járt utána a Bluefin Labs, amely az olimpia előtt monitorozta a sportolókról, illetve az egyes sportágakról szóló bejegyzéseket. A játékokat közvetlenül megelőző időintervallumban (jul. 1-júl. 20-ig) a cég összesen 10,4 millió „olimpiai kontextusról” szóló bejegyzésen végzett tartalomelemzést. Az összesített végeredmény tekinthető az internetet, illetve a közösségi csatornákat intenzíven használó „digitális bennszülött”-ek értékítéletének is.  

Forrás: adage.com

A legtöbbet említett sport az atlétika volt 741 ezer megszólalással, azt követte az úszás, a kosárlabda, a foci és a torna. Első látásra érdekesnek tűnik számomra, hogy a legnagyobb aktivitást az atlétika generálja…? Szakmailag azok a sportágak lehetnek sikeresek, médiaképesek, szurkolók körében népszerűek, amelyek kitermelik a maguk sztárjait. Az atlétika elsőségét a folyamatos rekordok túlszárnyalásán túl az is befolyásolta, hogy a konzervatív verseny-lebonyolításhoz szokott közönség számára megjelent a színen egy színes sportolói egyéniség, aki egymagában ötvözi a tehetség faktorát, a médiaképesség, valamint az üzleti kiaknázhatóság erejét. A leghájpoltabb szupersztár a közösségi médiában nem más, mint Usain Bolt, a 100 és 200m-es világcsúcstartó jamaicai sprinter, 214 ezer kommenttel, míg a másodikra, az űridőket úszó Phelps került, 198 ezerrel. Érdekesség, hogy az első öt között van a szintén jamaicai Yohan Blake, aki Londonban méltó ellenfele lehet Bolt-nak.

Bolt komoly üzleti értékét mutatja, hogy már a pekingi olimpia évében is megérte a lifestyle Pumának támogatni őt, hiszen a futócipőjét csókolgató, egy hét alatt két világrekorddal elhíresült sprinter 250 millió dollárnyi megjelenést hozott a márkának.

Bolt mostani első helye valószínűleg a Gatorade-hirdetésnek is köszönhető, amelyben ő szerepel.

by Bery :)

Az olimpiának nem csak a sportértéke nagy, hanem iszonyat nagy üzleti potenciállal is bír. Igyekeznek is ezt kihasználni a márkák. Legyenek bár nagy, vagy kisebb fajsúlyú brandek, szeretnének kihasítani minél nagyobb szeletet az olimpiai marketingtortából.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), mint az esemény jogtulajdonosa 11 világcégnek - Coca-Cola, Acer, Atos Origin, Dow Chemical Company, GE, McDonald’s, Omega, Panasonic, Procter and Gamble, Samsung and Visa - értékesítette a szponzori jogokat. Ezek a multi- és transznacionális vállalatok csillagászati összegeket (konkrétan 50 millió dolllár) hajlandóak kifizetni, hogy az eseményhez társulva exkluzív és globális mértékű marketing jogokat szerezzenek. Viszont vannak cégek, akik mindezt kijátszva, a szponzori összegek megfizetése nélkül szeretnének versenyelőnyhöz jutni.

A marketing- és reklámszakma az ilyen akciókat nevezi „lesipuskázó marketingnek” (ambush marketing). Ezek az egyedi, kreatív társítások olykor a jogilag elfogadható mértéket súrolják. A legújabb botrányos, olimpiai helyszínekre történő „márka-bejuttatás” a Dr. Dre Beats fejhallgató akciójához köthető.

Forrás: http://www.guardian.co.uk

Az történt ugyanis, hogy az egyébként igen borsos áron kínált fejhallgatót elkezdte a tulajdonos osztogatni közismert olimpikonoknak, akik pedig önként masíroztak vele a versenyhelyszíneken, ingyen médiafelülethez juttatva ezzel a márkát. A hírek szerint kapott belőle Lara Robson teniszező, aki már tele is harsogta a twitter-falát, hogy mennyire elégedett a 400 dolláros, igazán kiváló hangminőséget adó új termékkel. A teniszező hölgy mellett Michael Phelps és Tom Daley úszók is kaptak ilyen ajándékot.

A tegnapi, Cseh László elleni 200 méteres vegyes úszás döntőjében Phelps már köntössel a fején masírozott az uszodában. Ugyanis a Dr. Dre Beats akciója igencsak szembe ment mint a NOB marketing-szabályzatával, mind a londoni márkavédelmi törvénnyel.  

A londoni olimpia szervezőbizottsága komoly gátat kíván vetni az ilyen - fogyasztókat megtévesztő - ambush (lesipuskázó) marketingakcióknak. A NOB-bal karöltve egy rögtönzött, 280 tagot számláló „márkakopó alakulatot” is verbuvált, megakadályozva, hogy néhány lesipuskás márka, amelyek nem szponzorai az eseménynek ki tudják használni az olimpiával együtt járó marketingelőnyt.

Dawn Harper, a 100 méter gátfutás olimpikonja ezzel a képpel tiltakozott a NOB és a Szervezők esztelen védekezése ellen.

Forrás: https://twitter.com/DHarp100mH/status/229737883043504128/photo/1

by Bery :)

A londoni olimpia a márkák pozitív kommunikációja mellett igazi marketing-vadhajtásokat is tartogat számunkra. A sporttalálkozó ideje alatt a fővárost ellepik a különböző reklámfeliratok. A közterületi felületeken - óriásplakát, city-light felület, építési háló - lépten-nyomon találkozhatunk különböző márkák hirdetéseivel. Néhány kreatív angol srác gondolt egyet, s új köntösbe bújtatott néhány közterületi reklámot. Újraértelmezték őket. S egyben új fogalmat is meggyökereztettek a reklámiparban: Brandalism!

Forrás: brandrepublic.com

Hirdetés-újradefiniáló akciójuk oka az olimpiát kísérő márkavédelmi törvény és ennek nyomán létrejövő márkakopó alakulat létrehozása, valamint a reklámozók felelősségének hangsúlyozása volt. A bevállalós gárda olyan márkákat állított a célkeresztjébe, mint a Nike, a McDonald’s, a JD Sports, a Footlocker és a Londoni Olimpia Szervezőbizottsága. 

Forrás: brandrepublic.com

Ha a reklámvilág szentélyeit gyűjtjük csokorba, akkor mindenkinek első körben New York, Tokió, London, Párizs, vagy Hamburg jut eszébe. Mára a reklámvilág európai, s talán nyugodtan mondhatom, hogy világ központjának számít a szigetország fővárosa. London az a hely, amely híres nyitottságával, sajátságosan kreatív és multikulturális atmoszférájával kedvez a „liberális szellemiségű” alkotói közegnek.

Forrás: brandrepublic.com

A brandrepublic összeállítása szerint egy ilyen „fékevesztett alkotói társaság” gondolt egyet, s elkezdte a saját gondolat- és érzés világának megfelelően, egyedi módon megváltoztatni a közterületi reklámokat. Az olimpiaiakat is! A jelenség a reklámkeresztségben a „Brandalism” nevet kapta, mely a brand (márka) és a vandalism (vandalizmus) szavak összetételéből kelt életre.

Forrás: brandrepublic.com

Ezek a yuppi zsúrfiúk napokon keresztül járták Leeds, Manchester, Birmingham, Bristol és London utcáit, s értelmeztek újra, azaz megváltoztatták 35 közterületi hirdetés eredeti változatát. A csapat ideológiát is gyártott akciójához, a céljuk ugyanis az volt, hogy a reklámipar vadhajtásai ellen hallassák a hangjukat. No fogyasztás-ösztönzés! No fölösleges igény-generálás! No ultra vékony testkép-demonstrálás! A csapat tagjai úgy vélik, hogy a reklámozók nem vállalják a felelősséget a közterületi médiafelületeken a fogyasztóknak szánt marketing üzenetekért, hiszen az esetek többségében egyetlen egy cél lebeg szemük a előtt, ami pedig nem más, mint a „Vedd meg vírus” potenciális vásárlókba oltása.

by Bery :)