lesipuska

A közösségi média makro szintű jelentőségét járta körül a Forrester Research kutatócég „Groundswell” elnevezésű kutatása. A felmérés két fő konklúzióval zárt. Az egyik, hogy a technológiák fejlődése a fogyasztók márkaelfogadásában, illetve elutasításában, valamint közösségi tapasztalatában (shared social experience) is változást idéz majd elő, ezáltal a közösségek a következő generációs termékek aktív alakítóivá válnak majd. A felmérés másik következtetése, hogy a technológiák fejlődésével a közösségi web öt stádiumon megy keresztül.

Forrás: forrester.com

Az első négyen már túl is estünk: az első a „közösségi kapcsolatok” kora, mikor a felhasználók kapcsolatba lépnek egymással és megosztják tartalmaikat, gondolataikat,  a második a „közösségi funkcionalitás” kora, amikor a közösségi oldalak működése az operációs rendszerekre kezd hasonlítani, a harmadik a „közösségi kolonizálás” kora, mikor minden élmény és tapasztalat közösségivé válik, a következő a „közösségi kontextusok” kora, melynek jellemzője a tárgyilagos tartalmak és a személyre szabottság, az utolsó, melyet épp manapság élünk át pedig a „közösségi kereskedelem” kora. Ebben az az irányadó, hogy a  közösségek határozzák meg a jövő termékeit és szolgáltatásait.

Az egyes márkák közösségi-média jelenlétéhez fontos adalék, hogy a fejlettebb kommunikációs indusztrializációkban a közösségmédiára nem egy új, médiatervbe illeszthető marketingcsatornaként, hanem az üzleti működés egy újabb szintjeként (social business) hivatkoznak. Ebből a szempontból érdekes Mark Friedman, a Forbes hasábjain közölt cikke, melynek keretében amerikai vállalatok körében végzett felmérésének eredményeit közli.

Forrás: http://blogs.forbes.com/markfidelman/

Ő négy szintjét - személyes, kísérletező, részvételi, stratégiai -  mutatja be annak, hogy a cégek életében a közösségi-média milyen mértékben játszhat szerepet. Az első „személyes” szinten - ahová a cégek 60%-ka tartozik - a közösségi-média nem képezi szerves részét a cégek üzleti környezetének, a munkatársak elszigetelten, ad-hoc használják. A „kísérletezés” szintjén – a cégek 30%-ka tartozik ide – tudatosodik a cégekben a social platformok jelentősége, kísérletező jelleggel megpróbálják integrálni a közösségi-média nyújtotta lehetőségek egyes elemeit. A harmadik, „részvétel” szint - a cégek 9%-ka követi ezt a szintet -  a közösségi médiát a vállalatok integrálják a belső folyamatokba és a vállalati stratégia szerves részeként, s nem pusztán a szinergikus médiamixe egy újabb csatornájaként kezelik. A legfelső a „stratégiai” stádium, a cégek pusztán 1%-ka járja ezt az utat, itt már nem csak arról van szó, hogy a közösségi média lehetőségek integrálódnak, hanem a vállalat optimalizálja és is ezeket.

by Bery :)

Az Olimpia a show-business világa. A show-business összetett szó. Ha nincsen show, nincsen business. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) pedig mindezt szó szerint veszi. A NOB, mint a játékok jogtulajdonosa számára gigantikus üzlet az olimpia. A szervezet marketing jelentéseiből az látszik, hogy a szervezet korifeusai jól sáfárkodnak a Játékokkal kapcsolatos marketing jogokkal.

Forrás: http://www.bbc.co.uk/news/magazine-18874030

A világ egyik leghatalmasabb sportszövetségének büdzséje 5 fő bevételi forrásból áll: Broadcast (közvetítési jogdíjak), TOP Programme (a legjelentősebb 11 nagy támogató márka tartozik ide), OCOG Domestic Sponsorship (Helyi szervezőbizottság által gründolt támogatók), Ticketing (jegybevétel), Licensing (olimpiával kapcsolatos arculatátvitel).

Forrás: Olympic Marketing Fact File, 2012. olympic.org

A múlt alkalommal a három legmarkánsabb bevételi tétellel foglalkoztam, azaz a médiaközvetítések, a TOP szponzoroktól, valamint a helyi támogatóktól befolyt összegek kerültek terítékre.

By the way, az olimpiai játékok szponzorációs hátteréről egy kiváló filmet publikálta BBC.

A NOB büdzséjét elnézve látható, hogy a legjelentősebb bevételi hányadot a médiajogok értékesítése jelenti. Ezúttal viszont következzen néhány „partikulárisabb” bevételi tétel.

Két olyan összegről van szó, amelyet még nem tudunk, hiszen a Játékok végén derül majd csak ki, hogy konkrétan mennyi jegyet értékesítettek az egyes versenyekre, s milyen mértékű eladásokat sikerült realizálni a licensing-típusú megoldásokkal. Többen ostorozták a Szervezőket, hogy miért van az, hogy néhány esemény-helyszínen nincs teljesen tele a csarnok, még jegyet egyáltalán nem lehet kapni. Nos, ez úgy fordulhat elő, hogy a Szervezők a támogatók felé nagyon sok VIP-jegyet adnak, hiszen ez a szponzoráció fejében, velünk szemben támasztott ellenszolgáltatás minimuma. Viszont a támogatóknál landolt jegyekkel nem biztos, hogy a cég érdekeltségi körébe tartozó személyek élnek is, s így fordulhat elő, hogy bár a jegyeladások azt mutatják, hogy egy-egy versenyhelyszínre a teljes jegy-kontingenst értékesítettek, mégis sok szabadkapacitás látható.  

Bár tehát a londoni olimpiáról még nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, a korábbi olimpiákról azonban igen. Látható, hogy a nyári olimpiai játékok esetében az elmúlt hét olimpián a jegyek háromnegyedét sikerült eladni. Kimagaslik a sorból a négy évvel ezelőtti pekingi játékok, ahol 95,6%-ot ért el a Szervezőbizottság.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, 2012. olympic.org

Egy másik bevételi tétel, amellyel lehet kalkulálni, a licencia, azaz valamilyen arculat-átvitel keretében létrejött kereskedelmi tevékenység. Habár London kapcsán még itt sincsenek egzakt számok, az azért látható, hogy az OCOG (Olimpiai szervezőbizottság) esetében egyáltalán nem jelentéktelen összegekről beszélünk.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, 2012. olympic.org

by Bery :)

A londoni az első olyan olimpia, ahol a közösségi média szerves részévé válik a szurkolók sportélményének. Szinte mindenki tapasztalja, hogy egy-egy siker után szinte végeláthatatlan poszt-folyam gördül át a Facebook-on. Az amerikai Bluefin Labsa még az olimpia előtt szondázta meg a social felületeket annak érdekében, hogy hiteles képet adjon arról, hogy melyik sportágat, sportolót kommentelik legnagyobb mértékben. Ki lehet a közösségi szupersztár? A kozmikus időket összetempózó Phelps csak a második leghájpoltabb sportoló a social media-felületeken. A szurkolók a „jamaicai sprinterkirály”, Usain Bolt személyiségéről áradoznak leginkább.

Forrás: AFP

Egy-egy sportág, illetve sportoló jelentőségét, ha tetszik üzleti érétkét jelentős mértékben befolyásolja az a hatás, amit a szurkolókban indukál. Szoktuk mondani, hogy a sportoló sporttehetsége a gazdasági értelemben vett tőkéje, valamint egy-egy ikonikus atléta reklámarcként a termékdifferenciálás legérdemibb megjelenítője is lehet. Ha belegondolunk, néhány évtizedekkel ezelőtt a tömegmédián (sajtó, tévén) keresztül követtük az olimpiai játékokat, majd az internet kiszélesítette azt a sávot, amelyen keresztül a „sportinformációs-cunami” ránk ömlik. Az utóbbi néhány évben pedig a Facebook, Twitter és egyéb közösségi felületek adtak lehetőséget a lojális szurkolóknak, hogy kedvenceikről „csacsogjanak” .

Ennek a közösségi lázban fogant információhalmaznak járt utána a Bluefin Labs, amely az olimpia előtt monitorozta a sportolókról, illetve az egyes sportágakról szóló bejegyzéseket. A játékokat közvetlenül megelőző időintervallumban (jul. 1-júl. 20-ig) a cég összesen 10,4 millió „olimpiai kontextusról” szóló bejegyzésen végzett tartalomelemzést. Az összesített végeredmény tekinthető az internetet, illetve a közösségi csatornákat intenzíven használó „digitális bennszülött”-ek értékítéletének is.  

Forrás: adage.com

A legtöbbet említett sport az atlétika volt 741 ezer megszólalással, azt követte az úszás, a kosárlabda, a foci és a torna. Első látásra érdekesnek tűnik számomra, hogy a legnagyobb aktivitást az atlétika generálja…? Szakmailag azok a sportágak lehetnek sikeresek, médiaképesek, szurkolók körében népszerűek, amelyek kitermelik a maguk sztárjait. Az atlétika elsőségét a folyamatos rekordok túlszárnyalásán túl az is befolyásolta, hogy a konzervatív verseny-lebonyolításhoz szokott közönség számára megjelent a színen egy színes sportolói egyéniség, aki egymagában ötvözi a tehetség faktorát, a médiaképesség, valamint az üzleti kiaknázhatóság erejét. A leghájpoltabb szupersztár a közösségi médiában nem más, mint Usain Bolt, a 100 és 200m-es világcsúcstartó jamaicai sprinter, 214 ezer kommenttel, míg a másodikra, az űridőket úszó Phelps került, 198 ezerrel. Érdekesség, hogy az első öt között van a szintén jamaicai Yohan Blake, aki Londonban méltó ellenfele lehet Bolt-nak.

Bolt komoly üzleti értékét mutatja, hogy már a pekingi olimpia évében is megérte a lifestyle Pumának támogatni őt, hiszen a futócipőjét csókolgató, egy hét alatt két világrekorddal elhíresült sprinter 250 millió dollárnyi megjelenést hozott a márkának.

Bolt mostani első helye valószínűleg a Gatorade-hirdetésnek is köszönhető, amelyben ő szerepel.

by Bery :)

Az olimpián csaknem kétszer több újságíró vesz részt, mint sportoló, nagyjából 28 ezres a médiahadsereg. Ebből adódóan soha nem látott mennyiségű ország kapja majd a napi információt a Játékokról. A nézettség dinamikus növekedése okán a közvetítési jogdíjak az egekbe szöktek. A magyar MTV már képtelen kigazdálkodni a jogdíjakért kifizetett összeget, sőt az amerikai műsorszolgáltató, NBC sem tud annyira reklámhelyet értékesíteni, ami bevételi oldalon hozna annyit a konyhára, amennyit a jogdíjért leperkált. Mérlegen a média…

Az olimpia az emberiség egyik legnagyobb kulturális és gazdasági vállalkozása, mely négyévenként lázba hozza a világot! Sportközvéleményt, sporttól távol álló embereket. A modern olimpikon ikonként él tudatunkban. Egyszerre nyaljuk szánk szélét, nyelünk nagyokat, tartjuk vissza a lélegzetünket, mikor felcsendül az a bizonyos dallam.

Olimpiai médiabusiness

Készültek is az angolok, hogy minél több emberhez juthassanak el a Játékokkal kapcsolatos információk. A szélesebb közvélemény pedig minderről a média áldásos tevékenysége okán juthat információhoz. Az elmúlt néhány évtizedben exponenciálisan nőtt az eseményről hírt adó közvetítő társaságok létszáma.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

Londonban már az olimpiai rajt előtt egy hónappal megnyitották az Olimpiai Parkban az újságírók bázisául szolgáló sajtóközpontot (Main Press Centre - MPC). Négy emeleten, 31.000 négyzetméteren várják a majd 28.000 akkreditált újságírót, tévés, rádiós munkatársakat. A sajtóközpont mérete vetekszik a Tate Modern galériáéval. A létesítményben van gyógyszertár és műszaki üzlet, továbbá masszázsterem és egy teljesen felszerelt egészségügyi központ orvosokkal és nővérekkel. Csúcsidőben 24 sajtókonferenciát bonyolítanak majd naponta. Lord Sebastian Coe, a Londoni Szervező Bizottság (LOCOG) vezetője úgy nyilatkozott, hogy: „az olimpián a világ legjobb sportolói fognak versenyezni, ezért a világ legjobb újságíróit a világ legmodernebb közvetítés-technológiai infrastruktúrával felszerelt sajtóközpontban várjuk.”

A NOB kaszál, a tévétársaságok küszködnek

A NOB kasszájában az olimpiai mozgalom bevételeinek legnagyobb hányadát a közvetítési jogok értékesítése jelenti.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

A The Guardian készített egy összesítést a Játékok médiahátteréről, mely szerint még a pekingi olimpiától is több újságíró akkreditált Londonba. Olyan mini államok is a tudósítók között vannak, mint Kiribati, Nauru. De lesznek zsurnaliszták Afganisztánból, Szomáliából, Barbadosról, Belize-ből, Lesotho-ból, Togo-ból, Malawi-ból.

Az idei olimpiai ciklusban az  amerikai NBC fizette a legtöbbet a médiajogokért (1,2 milliárd dollár, amihez 100 millió dollár üzemi és produkciós költség is társul). Pekingben egyébként még „csak „900 millió dollárt kóstáltak a médiajogok. Ez a társaság például 2700 embert küld majd a szigetországba és kilenc csatornán, valamint internetes portálokon közvetíti az eseményeket az előzetes becslések szerint 215 millió érdeklődő amerikainak. Összesen közel hatezer órányi anyaggal számolnak, ami kétezerrel több, mint amennyit Pekingből sugároztak. A BBC majd 2500 órás élő közvetítését 765 fő segíti majd, az al-Dzsazíra 150 fős stábja főként a Közel-Keletre és Észak-Afrikába sugároz majd.

Bár soha nem látott érdeklődést generál az olimpia, a közvetítési jogokért kifizetett összeget már képtelen kigazdálkodni az az NBC, aki a legmélyebben a zsebébe nyúlt - masszív veszteséget szenved majd el. Itt nagyjából 100 millió dollár lehet a bukta, ám a médiacsoport jelentős, 223 millió dolláros hiánnyal zárta a két évvel ezelőtti vancouveri téli játékok közvetítéseit is. Olyan gigantikus összeget kell már kifizetnie az egyes médiatársaságoknak, amit reklámpercek értékesítéséből nem tudnak kigazdálkodni. A mostani olimpiai ciklusban pedig a gazdasági válság is oly jelentős akadály elé állította a közvetítőket, hogy mindez csak tetézte, hogy az olimpiai műsorszámok környezetében lévő reklámhelyeiket megfelelő áron értékesítsék a hirdetők felé. Az 1996-os atlantai olimpia közvetítései körül már fél évvel korábban elkelt minden reklámidő, most pedig képtelenség a 100 százalékát eladni a teljes reklámkapacitásnak. Ha pedig még visszább megyünk az időben 1984-ig, akkor azt látjuk, hogy az akkori közvetítő ABC 225 millió dollárt fizetett a jogokért, s eközben 615 millió dollárnyi bevételhez jutott a hirdetésekből.

A közvetítési jogok felsrófolása kapcsán tehát úgy néz ki, hogy elértünk egy lélektani határhoz.

Az MTV a reklámpercekből nem tud elég bevételt szerezni

Iparági szakértők szerint itthon a Magyar Televíziónak, aki a Játékokat sugározza, esélye sincs arra, hogy a hirdetőktől visszaszerezze a közvetítés költségét. A tévé éves reklámbevétele 4 milliárd forint körül mozog, s az olimpia maximum pár száz milliós többletet jelent reklámoldalon a csatorna számára. Költségoldalon viszont a nagyságrendileg 1 milliárd forintnyi kifizetett jogdíj összeg és az üzemi, produkciós költségek állnak. Még úgy sem tud profitábilis lenni az MTV közvetítése, hogy az „olimpiai reklámhelyeket” nem GRP (nézőszám alapján), hanem fix szpotáron értékesíti a sales csapat. Az MTV reklámsáfárkodását az is nehezíti, hogy közfunkciót ellátó csatornaként minden órában legfeljebb hat perc reklámot sugározhat. Mindezt alapul véve a null szaldó is elérhetetlen távolságba kerül.

A pénzügyi nehézségek ellenére kétségünk se legyen, hogy kiváló sportélményben lesz részünk. Olimpia az álomgyárban!

by Bery :)

Az olimpia az emberiség egyik legnagyobb kulturális és gazdasági vállalkozása. Egy olyan hely, ahová nem csak a sportolók igyekeznek, hanem a média képviselői közül is több ezren összejönnek, hogy tudósításaikkal lázban tartsák a nagyérdeműt.

A tévés közvetítés, mint a legsokoldalúbb médiaélményt biztosítani képes eszköz nagyon korán megjelent az olimpiai játékok környezetében. Már az 1936-os berlini játékok idején szerepet kapott - igaz ekkor még csak belföldre sugároztak és a játékokat a náci propagandagépezet sajátította ki önmaga felsőbbrendűségének demonstrálása érdekében. A nemzetközi közvetítési rendszer kiépítésére az 1960-as „örök város”, római olimpiáig kellett várni. Az azóta eltelt évtizedek során a média egyre jelentősebb befolyásra tett szert, elég ha csak azt említjük, hogy majdnem akkora a média siserehad az olimpiákon, mint ahány versenyző vesz részt (kb. 10.000 fő), hogy egy-egy olimpiáért kifizetett médiajogok az egekbe szöktek, illetve hogy a kéthetes esemény kumulált nézőszáma a 30 milliárd főt súrolja. A demokrácia őrkutyái - ahogy az olimpikonok - sajátos helyen tömörülnek. Londonban már az olimpiai rajt előtt egy hónappal megnyitották az Olimpiai Parkban az újságírók bázisául szolgáló sajtóközpontot (Main Press Centre - MPC). Négy emeleten, 31.000 négyzetméteren várják a 6.000 akkreditált újságírót, tévés, rádiós munkatársakat. Sebastian Coe, a Londoni Szervező Bizottság (LOCOG) vezetője úgy nyilatkozott, hogy: „az olimpián a világ legjobb sportolói fognak versenyezni, ezért a világ legjobb újságíróit a világ legmodernebb közvetítés-technológiai infrastruktúrával felszerelt sajtóközpontban várjuk.”

Forrás: AFP
Boris Johnson, London polgármestere és Sebastian Coe, a Szervező Bizottság (LOCOG) vezetője

Az újságírók kapcsán a sajtószabadság kérdésköre időről-időre felmerül a nagy sportesemények idején (emlékezzünk csak a nem oly rég befejeződött Foci EB-re, ahol a megnyitóünnepség idejére Julia Timosenko jogtalan bebörtönzése miatt tiltakozott néhány állam- és kormányfő mellett a nemzetközi sajtó). Az olimpia alatt pedig még jobban előtérbe kerülnek a szabadságjogi kérdések. Négy évvel ezelőtt, Kínára hatványozottan igaz volt mindez!

A csillogó szemű zsurnaliszták komoly bojkottal fenyegették a játékokat, melynek hátterében az állt, hogy a kínai vezetés folyamatosan felrúgta a nemzetközi sport- és politikai diplomácia írott és íratlan szabályait. A kommunista/államkapitalista korifeusok politika felfogása, sajtóetikája, civilügyekbe való direkt beavatkozása asszociációk tárházát kínálta a reklámkommunikációs aktivitásoknak.

Kínában az is előfordult, hogy kitiltották az újságírókat a tibeti zavargások környékéről - falakat emelve az információ szabad áramlásának. A jó szándékú „médiahiénák” pedig gondoltak egyet s megszervezték magukat. Kampányt indítottak a sajtószabadságra is fittyet hányó kínai népnyúzók ellenében.

Forrás: www.adsoftheworld.com

A bilincs motívumával sikerült negatív konnotációs keretbe foglalni az olimpia nemes eszméjét. Az ötlet „vizuális csomagolóanyaga” mögött tagadhatatlanul figyelemfelkeltő tartalom rejtőzött. A bilincs motívumával operált korábban pl: az angol kormány az euró kapcsán indított népszavazás ügyében is, illetve Oliviero Toscani fényképezőgépe is exponált már rá a multikultis Benetton-reklámokban. Volt is következménye abban az országban, mely egyesek szerint a világkereskedelem centrum-országa.

Az idei előkészületeket látva, abban biztosak lehetünk, hogy az olimpia, szemben a négy évvel ezelőttivel és például az 1980-as moszkvai olimpiával -, melyet az afganisztáni gebasz okán Carter elnök puccsolt meg - a londoni nem válik majd propaganda-színházzá. Celebrate humanity!

by Bery :)