lesipuska

Az újkori olimpiák történetében a korszakos eredményeket felmutatni tudókat az utókor sajátos névvel szokta illetni. Így lett „magyar delfin” a mi Hajós Alfrédunkból, „futóguru” a Paavo Nurmiból, „fekete gazella” Vilma Rudolfból, „repülő háziasszony” Francina Blankers-Koenből, „cseh gőzmozdony” Emil Zatopekből, vagy éppen „sprinterkirály” Usain Bolt-ból. Az idei londoni olimpiát elnézve úgy tűnik, hogy ismét kozmikus teljesítményre képes, új sportikonok születetnek. A régiek képesek-e tartani korábbi teljesítményszintjüket? Mi lesz veled Michael Phelps? Vajon Londonban megkopik a dicsfény, vagy végképp történelmet ír? Eddig mindent és mindenkit árnyékba taszított! A Forbes 40 millió dollárja taksálja a piaci értékét.

Forrás: details.com

Az uszoda hullámait megszelídíteni képes, cápabőrből készült ruhában sikló Phelps, Mark Spitz 1972-es hét aranyérmes rekordját megdöntve, nyolc elsőséget vágott zsebre Pekingben, összességében pedig 14 olimpiai aranymedálnál tart. Emberfeletti? Igen! Egyesek nemes egyszerűséggel csak „Vízi erőműnek” nevezik. Eredményeivel az egyszerű halandó számára a sport megközelíthetetlenségének érzetét keltve belépett abba a panteonba, ami napjaink kiemelkedő sportembereit övezi. Bár az érmek számát tekintve még elmarad a 18-szor a dobogóra álló szovjet tornásznő, Larissza Latinyina mögött. Kétségünk ne legyen afelől, hogy ez a rekord is megdől…

Kapkodtak, kapkodnak is érte a különböző márkák. Emlékezzünk például a négy évvel ezelőtti pekingi olimpiai játékokon vetített Visa reklámfilmre, ahol a Phelps-et alkalmazták reklámarcként. A szpot érdekessége az volt, hogy az olimpia előtt leforgattak vele egy reklámot, - a szöveget Morgan Freeman mondta fel -, amelyben tulajdonképpen köszönetet mondtak minden megnyert aranyért. Egy olimpiai arany csodálatos, kettő hihetetlen, három… és nyolc?

Idén viszont ennyi biztosan nem lesz. A kicsi Phelps már Sydney-ben is ott állt a rajkövön, Athénban bár kezdett beérni, ám termékélet-görbéjének csúcsát a pekingi olimpián érte el. A Hellén fővárosban az óriási csinnadrattával beharangozott eredményektől elmaradt az úszófenomén, s minden bizonnyal alig várta, hogy önmagát rehabilitálva megmutathassa a világnak mire is képes. Teljesítményét sokan hasonlítgatják Mark Spitz-éhez, ám nem vonnék elhamarkodott konklúziót az összevetésből.

Forrás: olympic.org

Míg 1972-ben a zsidószármazású, kissé egocentrikus Spitz „hónaljkutyával”, borotválatlanul, egy szál fecskében és lobogó hajsörénnyel szelte a habokat, addig Phelps, űrtechnológiával készült ruhakölteményben, talpig leborotvált bababőrrel tempózik.

Félreértés ne essék, nem az istenadta tehetségét, versenyszellemét kérdőjelezem meg ezzel, csak jelezném a különböző feltételeket.

De mi van most Londonban? A korábbi sikerszámában, 400 vegyesen leszerepelt. Az amerikai 4x100-as váltóval sem tudott nyerni. Természetesen nem szeretnék elhamarkodottan ítélkezni, ám annyi mindenképpen szembe ötlő, hogy az úszófenomén eddig csak „árnyéka” négy évvel ezelőtti önmagának.

Sztársportoló-e ő? Ha abból indulok ki, hogy a kimagasló egyéniségek meghatározhatják a sportáguk iránti keresletet, mind globális, mind nemzeti szinten - akkor igen. Ha abból, hogy a sztársportoló egy olyan emocionális brand, amire termékskálák széles köre terjeszthető ki - akkor is. A sportolónak a „sporttehetsége” a gazdasági értelemben vett tőkéje. Bár a tehetségre épülő egyéniségét nem érzem olyan karakteresnek, markánsan pozícionáltnak, ami egy szintre emelhetné őt az igazi nagyságokkal, de lehet, hogy ez csupán visszahúzódó személyiségéből, vagy a sportág jellegéből fakad.

A sportszerető társadalom pillanatnyilag túl van az első londoni ámulaton. A „szakma élő legendái” pedig - miután levegőhöz jutottak az első döbbenet után - higgadtabban analizálhatják a történteket.

by Bery :)

A szigetországi főváros magáénak mondhatja azt a bravúrt, hogy az olimpiák történetének első olyan városává lépett elő, amely háromszor láthatja vendégül a világ sportifjúságát egy kéthetes dzsmeborira. A tegnap lezajlott londoni olimpiai megnyitónak számos érdekes mozzanata volt. A Játékok kreatív, élmény-designer guruja, Danny Boyle tű éles koreográfiát alkotott, amelynek szinte minden képkockáját megőrzi majd a kollektív emlékezet. Ebből a sokszínű kavalkádból emelnék ki egy lényeges elemet, aminek a jelentősége elvitathatatlan a tekintetben, hogy anno nem Párizs, hanem London kapta a szervezés jogát. Nem, nem Tony Blair. Még csak nem is Lord Sebastian Coe látványos prezentációja a kandidáció során. Ez a személy, David Beckham. A mindig kifogástalanul öltözködő zsúrfiú.

Forrás: AFP

Még a játékok előtt egy nappal is futtatott vele a játékok főszponzora, az adidas egy reklámfilmet. A jó öreg David  betolt egy érzelmi húrokat pengető, a lokális brit identitástudatot megerősítő reklámakciót. Hiába, az igazi sztárok érzelmeket kínálnak, álmokat váltanak valóra.

A Nike most indított „lesipuskázó marketing-akciójával" félő volt, hogy ismét ellopja a show-t a megnyitó ünnepség előtt néhány nappal a TOP szponzor, adidas elől.

David-től megszokhattuk, hogy szeret a középpontban lenni. Ő a nagybetűs MÁRKA. Igen, mert a személyek esetében is van ilyen. Anglia egykori, s még ma is ünnepelt hőse most éppen az amerikai Galaxy-ban koptatja a gyepszőnyeget, ám egy másik kontinensre történő eligazolása sem tette őt mellőzötté a Játékokkal összefüggő szervezési munkálatokban. Lord Sebastian Coe, a szervezőbizottság főnöke gondoskodott arról, hogy a Manchester United egykori sztárjátékosa, ha a pályán kívül is, de kapjon fontos szerepet a londoni olimpia kapcsán. Így is történt, a nagykövet szerepét játszatták el vele. Majd egy kis időre az is felmerült, hogy talán ő lesz az a személy, aki meggyújtja az olimpiai lángot.

Nem így lett, hanem a remény gondolatának közvetítőiként, hét kiválasztott fiatal angol sportoló gyújtotta meg az impozáns módon egybeforduló olimpiai kandelábert. Végül tehát nem David lett az aki fellobbantotta az Olümpia szent ligetéből idáig utaztatott tüzet, de ebből az aktusból is jócskán kivette a részét.

A Temzén, dögös akcióhősként, tönkrevasalt öltönyben, motorcsónakon érkezett az ünnepélyes olimpiai megnyitóra. Körülötte tűzijáték kápráztatta a nagyérdeműt, tehát minden egy csúcskategóriás hollywood-i forgatókönyv szerint íródott. Pazar látványban volt része a kiválasztottaknak.

Összességében, ha nem is főszereplőként, de epizodistaként részese lehetett a nagyszabású ceremóniának.

Mert ez neki jár. Anglia büszke lehet rá.

by Bery :)

Az olimpián csaknem kétszer több újságíró vesz részt, mint sportoló, nagyjából 28 ezres a médiahadsereg. Ebből adódóan soha nem látott mennyiségű ország kapja majd a napi információt a Játékokról. A nézettség dinamikus növekedése okán a közvetítési jogdíjak az egekbe szöktek. A magyar MTV már képtelen kigazdálkodni a jogdíjakért kifizetett összeget, sőt az amerikai műsorszolgáltató, NBC sem tud annyira reklámhelyet értékesíteni, ami bevételi oldalon hozna annyit a konyhára, amennyit a jogdíjért leperkált. Mérlegen a média…

Az olimpia az emberiség egyik legnagyobb kulturális és gazdasági vállalkozása, mely négyévenként lázba hozza a világot! Sportközvéleményt, sporttól távol álló embereket. A modern olimpikon ikonként él tudatunkban. Egyszerre nyaljuk szánk szélét, nyelünk nagyokat, tartjuk vissza a lélegzetünket, mikor felcsendül az a bizonyos dallam.

Olimpiai médiabusiness

Készültek is az angolok, hogy minél több emberhez juthassanak el a Játékokkal kapcsolatos információk. A szélesebb közvélemény pedig minderről a média áldásos tevékenysége okán juthat információhoz. Az elmúlt néhány évtizedben exponenciálisan nőtt az eseményről hírt adó közvetítő társaságok létszáma.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

Londonban már az olimpiai rajt előtt egy hónappal megnyitották az Olimpiai Parkban az újságírók bázisául szolgáló sajtóközpontot (Main Press Centre - MPC). Négy emeleten, 31.000 négyzetméteren várják a majd 28.000 akkreditált újságírót, tévés, rádiós munkatársakat. A sajtóközpont mérete vetekszik a Tate Modern galériáéval. A létesítményben van gyógyszertár és műszaki üzlet, továbbá masszázsterem és egy teljesen felszerelt egészségügyi központ orvosokkal és nővérekkel. Csúcsidőben 24 sajtókonferenciát bonyolítanak majd naponta. Lord Sebastian Coe, a Londoni Szervező Bizottság (LOCOG) vezetője úgy nyilatkozott, hogy: „az olimpián a világ legjobb sportolói fognak versenyezni, ezért a világ legjobb újságíróit a világ legmodernebb közvetítés-technológiai infrastruktúrával felszerelt sajtóközpontban várjuk.”

A NOB kaszál, a tévétársaságok küszködnek

A NOB kasszájában az olimpiai mozgalom bevételeinek legnagyobb hányadát a közvetítési jogok értékesítése jelenti.

Forrás: Olympic Marketing Fact File, www.olympic.org

A The Guardian készített egy összesítést a Játékok médiahátteréről, mely szerint még a pekingi olimpiától is több újságíró akkreditált Londonba. Olyan mini államok is a tudósítók között vannak, mint Kiribati, Nauru. De lesznek zsurnaliszták Afganisztánból, Szomáliából, Barbadosról, Belize-ből, Lesotho-ból, Togo-ból, Malawi-ból.

Az idei olimpiai ciklusban az  amerikai NBC fizette a legtöbbet a médiajogokért (1,2 milliárd dollár, amihez 100 millió dollár üzemi és produkciós költség is társul). Pekingben egyébként még „csak „900 millió dollárt kóstáltak a médiajogok. Ez a társaság például 2700 embert küld majd a szigetországba és kilenc csatornán, valamint internetes portálokon közvetíti az eseményeket az előzetes becslések szerint 215 millió érdeklődő amerikainak. Összesen közel hatezer órányi anyaggal számolnak, ami kétezerrel több, mint amennyit Pekingből sugároztak. A BBC majd 2500 órás élő közvetítését 765 fő segíti majd, az al-Dzsazíra 150 fős stábja főként a Közel-Keletre és Észak-Afrikába sugároz majd.

Bár soha nem látott érdeklődést generál az olimpia, a közvetítési jogokért kifizetett összeget már képtelen kigazdálkodni az az NBC, aki a legmélyebben a zsebébe nyúlt - masszív veszteséget szenved majd el. Itt nagyjából 100 millió dollár lehet a bukta, ám a médiacsoport jelentős, 223 millió dolláros hiánnyal zárta a két évvel ezelőtti vancouveri téli játékok közvetítéseit is. Olyan gigantikus összeget kell már kifizetnie az egyes médiatársaságoknak, amit reklámpercek értékesítéséből nem tudnak kigazdálkodni. A mostani olimpiai ciklusban pedig a gazdasági válság is oly jelentős akadály elé állította a közvetítőket, hogy mindez csak tetézte, hogy az olimpiai műsorszámok környezetében lévő reklámhelyeiket megfelelő áron értékesítsék a hirdetők felé. Az 1996-os atlantai olimpia közvetítései körül már fél évvel korábban elkelt minden reklámidő, most pedig képtelenség a 100 százalékát eladni a teljes reklámkapacitásnak. Ha pedig még visszább megyünk az időben 1984-ig, akkor azt látjuk, hogy az akkori közvetítő ABC 225 millió dollárt fizetett a jogokért, s eközben 615 millió dollárnyi bevételhez jutott a hirdetésekből.

A közvetítési jogok felsrófolása kapcsán tehát úgy néz ki, hogy elértünk egy lélektani határhoz.

Az MTV a reklámpercekből nem tud elég bevételt szerezni

Iparági szakértők szerint itthon a Magyar Televíziónak, aki a Játékokat sugározza, esélye sincs arra, hogy a hirdetőktől visszaszerezze a közvetítés költségét. A tévé éves reklámbevétele 4 milliárd forint körül mozog, s az olimpia maximum pár száz milliós többletet jelent reklámoldalon a csatorna számára. Költségoldalon viszont a nagyságrendileg 1 milliárd forintnyi kifizetett jogdíj összeg és az üzemi, produkciós költségek állnak. Még úgy sem tud profitábilis lenni az MTV közvetítése, hogy az „olimpiai reklámhelyeket” nem GRP (nézőszám alapján), hanem fix szpotáron értékesíti a sales csapat. Az MTV reklámsáfárkodását az is nehezíti, hogy közfunkciót ellátó csatornaként minden órában legfeljebb hat perc reklámot sugározhat. Mindezt alapul véve a null szaldó is elérhetetlen távolságba kerül.

A pénzügyi nehézségek ellenére kétségünk se legyen, hogy kiváló sportélményben lesz részünk. Olimpia az álomgyárban!

by Bery :)

A londoni olimpia szervezői azt ígérték, hogy minden idők legzöldebb olimpiáját rendezik majd meg. Pedig az egészségre, környezetre különösen káros olajipari, bányászati , vegyipari cégekkel is leszerződtek. Ezt viszont már a hithű környezetvédelmi aktivisták sem tudták szó nélkül hagyni. Úgy döntöttek, hogy a 2012-es londoni olimpia előtt is kiosztják a „Greenwash Gold” díjat, amely az olimpiai játékok három „legrosszabb”, legkevésbé környezetbarát szponzorát „honorálja”a díjjal.

Az idei olimpiának van 11, ún. TOP szponzora, amelyek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal szerződnek és számos kisebb támogatója is, amelyek a helyi olimpiai bizottság elkötelezettjei. Közöttük van néhány, akinek a profilja nem éppen „olimpiabarát”. A környezetvédelem felkent őrei a Greenwash Gold-nál pedig nem szeretnék, hogy olyan vállalatok neve is társuljon az olimpiával, amelyek imázsban nem összeférhetőek annak szellemiségével.

Zöldítés

A Greenwash Gold egyébként azért száll síkra, hogy az egyes szponzori, vagy társadalmi felelősségvállalás keretében elindított kampányok során a nem környezetbarát termékeket árusítók, illetve a nem környezet konform technológiával terméket előállító cégek ne „moshassák zöldre” a nevüket pusztán azért, mert egy területet támogatnak.

A Greenwash az olimpiai kampányában a nagyközönség bevonásával a Rio Tinto nevű bányászati vállalkozásra, az olajiparban tevékenykedő BP-re, illetve a vegyiparral foglalkozó Dow Chemical-ra lehetett szavazni: „e vállalkozások úgy pózolnak a szegénység ellenségeként és a környezet barátaiként, amivel megtartják és bővítik piacaikat” – írták a szavazás szervezői.

A szavazást a Rio Tinto nyerte. Az eredmény kihirdetésére a Trafalgar Square-en került sor, ahol a szavazás végeredményének ismertetése egy rögtönzött demonstrációvá is terebélyesedett.

Forrás: http://www.greenwashgold.org/

Miért is törekszik az olimpia „zöldítésére” a szervezőbizottság?

A történet 1995-ben veszi kezdetét, amikor a NOB-on belül megalakul a Sport és Környezetvédelmi bizottság, melynek keretében a fenntartható fejlődés az olimpizmus első két - sport és kultúra – mellett a harmadik legfontosabb alapértékévé vált. Erre azért volt szükség, mert a korábbi olimpiákon e két alapelvet nem igazán vették tekintetbe a játékok szervezői, s többek között ezért is történtek olyan presztízs-beruházások, amelyek keretében felépített versenyhelyszínek a játékok lezajlása után folyamatosan kapacitásgondokkal küszködtek, a fenntarthatóságuk komoly problémákba ütközött. A londoni olimpia szervezői pedig ezt akarták meglovagolva úgy pozícionálni az idei olimpiát, mint egy szén-dioxid mentes, a fenntartható fejlődést minden szempontból alapul vevő rendezést. Lord Sebastian Coe, a szervezőbizottság elnökének szájából az alábbi mondat is elhangzott: „Ha bolygónk összes lakója angol életvitel szerint élne, a fenntartásunkhoz igényelt erőforrások előállításához legalább két, a Földhöz hasonló bolygóra lenne még szükségünk. Ez jól modellezi a jelenlegi angol társadalom felélő magatartását.”

Ezért olyan olimpiai tervvel álltak elő Angliában, amely előírja a víz újrahasznosításának módszereit, a fővárosban – elsősorban a közlekedés miatti környezetterhelés miatt -  amúgy is magas szén-dioxid-szint csökkentésének mértékét, valamint olyan, épületzöldítéssel kapcsolatos intézkedéseket, mint a nyersanyagbeszerzés 25%-ban újrahasznosított forrásokból. Viszont ahogy egyre közelebb kerültek a céldátumhoz, úgy mondtak le a szervezők egyre több, az olimpiai költségvetést megdrágító „fenntartható fejlődést” elősegítő projektet. Az olimpia előtt egy nappal ott tartunk, hogy csak az ökológiai lábnyom (carbon footprint) szűkebbre vétele maradt az egyetlen reális célkitűzés.

Forrás: http://current.com/groups/news-blog/93851454_london-2012-falls-short-of-green-goals.htm

Nagyra vágyó elképzelések

Az Olimpiai park építőanyagainak 50 százalékát kötött pályán szállították a helyszínre, a központi olimpiai stadion pedig a legkönnyebb az olimpiák történetében.

A híradások szerint a londoni olimpia egyik fő szponzoraként is ismert EDF, külön az olimpiai felhasználásra, papíron 24 MW energiát állít elő olyan megújuló energiaforrásokból, mint például a szélenergia. A cég közreműködésével tervezett Olimpiai Parkot olyan biomassza felhasználású hűtő-fűtő rendszerrel szerelték fel, amely az eredeti tervek szerint jócskán csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást. Viszont senki sem tudja, az adott időintervallumban mennyi energiát fogyasztanak majd a játékok. A legóvatosabb becslések szerint London átlagos, évi szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 19%-a (3,4 millió tonna) termelődik csak az olimpia alatt.

PR-pofon

A környezetvédelmi alapelveknek való megfelelés során a legnagyobb problémát az építés megnövekedett költségei és az érmek előállítása jelenti, mely  kommunikációja során a szervezők egy hatalmas pr-pofonba is beleszaladtak. A kb. 4700 olimpiai és paralimpiai érem elkészítéséhez kibányászott mintegy 8 tonna nemesfémet használnak fel. Ez a szám még úgy is hatalmas, hogy nem csak az olimpia, hanem a paralimpia érmeit is tartalmazza. Az alapanyagul szolgáló arany, ezüst, bronz érmek alapanyagai pedig a Greenwash Gold kampány első helyezett cége, a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari vállalat segítségével kerülnek felszínre. A cég azon túl, hogy levegőre és vízbázisra is veszélyes munkát végez, munkásaival sem ápol mindig felhőtlen kapcsolatot.

Nem éppen a környezet konformitás irányába hatott az sem, hogy a szén-monoxid-mentesre beharangozott olimpiai láng mennyi kerozint “használt el” magánrepülős útjai során.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy sokan repülnek majd ez idő tájt Londonba. Becsült értékek szerint ez mintegy 700 000 tonna káros anyag kibocsátását jelenti, amely megegyezik kb. 150 000 New York-London menettérti repülőjárat emissziós értékével.

Köszönet Rex-Kiss Endrének az értékes információkért!

by Bery :)

Az olimpiai játékok üzleti hasznát nem csak az a 11 vállalatból álló TOP szponzori kör aratja le, akivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megkötötte a kategória-exkluzivitást biztosító támogatói szerződéseket. A londoni nemzeti olimpiai bizottság támogatói is részesülhetnek a húsosfazékból. Ezek a cégek előszeretettel alkalmaznak sportolókat a reklámjaikban.

A „kisebb szponzorok” jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mintegy 750 millió fonttal (270 milliárd forint) járulnak hozzá az olimpiához. 270 milliárd a nagyságrendileg 7-szer annyi, mint amennyit hazánkban a látványsportágak tudtak realizálni az új, társasági-adó támogatási lehetőségből.

Usain Bolt, a legkedveltebb

A „játékok hivatalos piackutatója”, a Nielsen cég a napokban publikálta jelentését a vállalatok olimpiai támogatási hajlandóságáról. A cég kiemeli az esemény üzleti jelentőségét, valamint azt, hogy a márkák törekszenek arra, hogy minél kreatívabb megoldásokkal tudják megérinteni a vásárlóikat. A cég megjegyzi, hogy az olimpiával összefüggésben a versenyhelyszíneken semmilyen kereskedelmi hirdetés nem megengedett, mégis hatékony lehet a marketing- és reklámüzenetet az olimpiai gondolattal megtölteni.

Forrás: visa.co.uk/goldenspace

A Nielsen az olimpiai játékokat felvezető tévés reklámkampányokat elemezve azt találta, hogy a cégek előszeretettel szerepeltetnek ismert sportolókat reklámarcként. Miért teszik ezt a cégek? Mert ugye, ha egy olimpikon személyesíti meg a márkát, akkor a fogyasztók könnyebben társítják az olimpiai gondolatkörhöz. A cég az ilyen típusú reklámkampányok „tetszési-indexét” vizsgálta. A futó szpotok közül a „sprinterkirály” Usain Bolt szerepelt a legjobban, hiszen az angolok 61 százaléka az ő személyére építő Visa reklámra emlékezett leginkább, s tetszett nekik a legjobban.

A Visa egyébként előszeretettel szerepeltet sportolókat. Emlékezzünk csak a négy évvel ezelőtti pekingi olimpiai játékokon vetített reklámfilmjükre, ahol a „vízi erőmű” Michael Phelps-t alkalmazták reklámarcként. A szpot érdekessége az volt, hogy az olimpia előtt leforgattak Pheps-sel egy reklámot, - a szöveget Morgan Freeman mondta fel -, amelyben tulajdonképpen köszönetet mondtak minden megnyert aranyért. Egy olimpiai arany csodálatos, kettő hihetetlen, három… és nyolc?

Sőt, mondtak neki még egy köszönetet

A Visa mellett a Cadbury csokoládégyár, a Panasonic, az EDF energiaszolgáltató és a British Petrol is ismert sportolókat szerepeltetett a tévéreklámokban. A Nielsen kutatás végső konklúziója, hogy: „Azok a márkák, amelyek kommunikációjában nem jelenik meg ismert sportoló vagy nem teremtettek világos kapcsolatot a márka és a reklámfilmben szereplő sportoló között, kevésbé sikeresek.”

Milyen érzést vált ki önből egy cég, ha kapcsolódik a 2012. évi londoni nyári olimpiához és a paralimpiai játékokhoz?

Forrás: Nielsen - az idei második negyedévi online megkérdezés alapján néhány ország válaszadóinak százalékában, 2012.

Az olimpia szervezőbizottsága már a játékok előtt is megbízta a Nielsen-t, amely 65 kutatással segítette őket olyan döntések meghozatalában, mint például a kabalafigurák kiválasztása és a záróünnepség forgatókönyve.

by Bery :)