lesipuska

A szigetországi főváros magáénak mondhatja azt a bravúrt, hogy az olimpiák történetének első olyan városává lépett elő, amely háromszor láthatja vendégül a világ sportifjúságát egy kéthetes dzsmeborira. A tegnap lezajlott londoni olimpiai megnyitónak számos érdekes mozzanata volt. A Játékok kreatív, élmény-designer guruja, Danny Boyle tű éles koreográfiát alkotott, amelynek szinte minden képkockáját megőrzi majd a kollektív emlékezet. Ebből a sokszínű kavalkádból emelnék ki egy lényeges elemet, aminek a jelentősége elvitathatatlan a tekintetben, hogy anno nem Párizs, hanem London kapta a szervezés jogát. Nem, nem Tony Blair. Még csak nem is Lord Sebastian Coe látványos prezentációja a kandidáció során. Ez a személy, David Beckham. A mindig kifogástalanul öltözködő zsúrfiú.

Forrás: AFP

Még a játékok előtt egy nappal is futtatott vele a játékok főszponzora, az adidas egy reklámfilmet. A jó öreg David  betolt egy érzelmi húrokat pengető, a lokális brit identitástudatot megerősítő reklámakciót. Hiába, az igazi sztárok érzelmeket kínálnak, álmokat váltanak valóra.

A Nike most indított „lesipuskázó marketing-akciójával" félő volt, hogy ismét ellopja a show-t a megnyitó ünnepség előtt néhány nappal a TOP szponzor, adidas elől.

David-től megszokhattuk, hogy szeret a középpontban lenni. Ő a nagybetűs MÁRKA. Igen, mert a személyek esetében is van ilyen. Anglia egykori, s még ma is ünnepelt hőse most éppen az amerikai Galaxy-ban koptatja a gyepszőnyeget, ám egy másik kontinensre történő eligazolása sem tette őt mellőzötté a Játékokkal összefüggő szervezési munkálatokban. Lord Sebastian Coe, a szervezőbizottság főnöke gondoskodott arról, hogy a Manchester United egykori sztárjátékosa, ha a pályán kívül is, de kapjon fontos szerepet a londoni olimpia kapcsán. Így is történt, a nagykövet szerepét játszatták el vele. Majd egy kis időre az is felmerült, hogy talán ő lesz az a személy, aki meggyújtja az olimpiai lángot.

Nem így lett, hanem a remény gondolatának közvetítőiként, hét kiválasztott fiatal angol sportoló gyújtotta meg az impozáns módon egybeforduló olimpiai kandelábert. Végül tehát nem David lett az aki fellobbantotta az Olümpia szent ligetéből idáig utaztatott tüzet, de ebből az aktusból is jócskán kivette a részét.

A Temzén, dögös akcióhősként, tönkrevasalt öltönyben, motorcsónakon érkezett az ünnepélyes olimpiai megnyitóra. Körülötte tűzijáték kápráztatta a nagyérdeműt, tehát minden egy csúcskategóriás hollywood-i forgatókönyv szerint íródott. Pazar látványban volt része a kiválasztottaknak.

Összességében, ha nem is főszereplőként, de epizodistaként részese lehetett a nagyszabású ceremóniának.

Mert ez neki jár. Anglia büszke lehet rá.

by Bery :)

Az olimpiai játékok nyitányát mindig óriási médiaérdeklődés követi. A három órás nyitóceremóniára pénteken kerül majd sor Londonban. Úgy hírlik, hogy a helyiek sem a pénzt, sem az időt nem sajnálják, hiszen az eseményt 34 millió fontra tervezték. Panem et circenses - a hatalmas közösségi szórakozás, hatalmas összegbe kerül. Ám a szervezők kissé túl is lőttek a célon, mert a művészeti programból ki kellett venni például egy kerékpáros show-t, hogy ne nyúljon túlságosan hosszúra.

A nyitó képsorok, a helyesen megválasztott zenei alapok borzasztó fontosak, hiszen évtizedekre képesek beleégni a kollektív tudatba. Emlékezzünk csak az 1984-es los angelesi játékok nyitóünnepségére, ahol a NASA-tól származó ötlettől vezérelve egy szkafanderbe öltözött asztronauta repült a magasba, hogy 92.000 helyszíni és majd 2 milliárd tévénéző előtt a Coliseum-ban lobbantsa fel az olimpiai lángot.

Vagy ott van a számunkra oly kedves barcelonai olimpia (11 aranyérmet gyűjtöttünk), ahol Antonio Rebollo, a mozgássérült íjász lőtte ki a fáklya tüzéről meggyújtott nyílvesszőt, amellyel fellobbantotta az olimpiai lángot.

A játékok nyitányán mindig domborítani akar a rendező város, hiszen ez az első kontaktpillanat a helyszínen tomboló majd százezres és a tévé képernyői előtt gubbasztó karosszékszurkolók százmilliós tömegével. Bevett szokás, hogy a megnyitóünnepségre egy neves Hollywood-y rendezőt, sikeres producert kérnek fel, hogy rögtönzött „élmény-designer”-ként mind dramaturgiai, mind művészeti- és képi értelemben, ünnepélyes keretek között alkossa meg és járassa csúcsra a katarzist. Idén a jelentős költségvetéssel készülő olimpiai megnyitóünnepséget az Oscar-díjas Gettómilliomos és a Trainspotting című film rendezője, Danny Boyle tervezte meg. A több órás ünnepség egyébként a „Csoda szigetei” (Isles of Wonder) címet viseli. A megnyitóünnepség részleteit bejelentő sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy: ”a négy ceremónia (olimpiai- és paralimpiai játékok nyitó- és záró rendezvénye) annyi közreműködőt mozgat majd meg, mintha a londoni West End színházi negyedében futó musicaldarabokból egyszerre 165-öt állítanánk színpadra.” Ezeket az ünnepségeket az előzetes becslések szerint összesen négymilliárdan követik majd figyelemmel.

James Bond, mint show elem

Forrás: imdb.com

Londonban az egyik fő show elem az ügyeletes 007-es, Daniel Craig lehet majd. A zuhanyhíradó szerint ugyanis a londoni ünnepségsorozat egy rövidfilmmel indul, melyen a 007-st megszemélyesítő Craig-et üti lovaggá II. Erzsébet a Buckingham palotában, s különleges megbízatással látja el - neki kell megnyitni a játékokat. A jóképű Daniel ezután egy helikopterben pávázva ruccan tovább, hogy a Temze felett átrepülve érkezzen meg az Olimpiai Stadionba. Merész! :)

A pénteki dzsemborira a szervezők 15.000 négyzetméternyi színpadterületet húznak majd fel az Olimpiai Stadionban, a hangosítást kb.: 1 millió watt teljesítmény szolgálja majd, 15 ezer önkéntes és kb.: 23 ezer jelmez lesz látható a színpompás bemutatón. Várjuk? Mi az, hogy. Nagyon is!

by Bery :)

Mind többször hallani, hogy az olimpia szent eszméjét egyre inkább a profithajhász pénzsóvárság keríti hatalmába. Az emberiség legjelentősebb sportseregszemléje ma már inkább gazdasági, mintsem kulturális vállalkozás. De mikor is vált a marketing gépezet szerves részévé, s e gépet mozgásban tartó dollárkupac-gyűjtögető menedzserek játékszerévé? Az 1984-es évig kell visszatekernünk az idő kerekét. Egy pénzügyi zseni megalkotja az olimpiarendezés gazdasági modelljét.

Forrás: http://www.coverbrowser.com/covers/time/64#i3168

Paradox módon párhuzam húzható az 1984-es los angeles-i játékok és az idei londoni olimpia között. Ami közös, hogy "külső körülmények" hátráltatták a szervezési folyamatokat. Bár London 2005-ben nyeri el a rendezési jogot, s akkor még minden rendben van a világgazdasági folyamatok terén, de a beruházások jelentős része, a játékok helyszínéül szolgáló Kelet-London totális rehabilitációja - a gazdasági válság kitörésétől - azaz 2008-tól zajlik. Míg tehát Londonban a világgazdaság fogaskerekének akadozása, addig egy negyedszázaddal korábban Los Angelesben a kandidáló országok totális érdektelensége nehezíti meg a rendezést. A 70-es, 80-as években ugyanis a rendező városok sportberuházási filozófiájába a fenntarthatóság gondolata nem épül be szervesen, s emiatt főként presztízsépítkezések zajlanak, ami mind az 1976-os montreali, mind az 1980-as bojkottos moszkvai olimpiát enyhén vesztesgessé teszi pénzügyi értelemben. Montreal a beruházási költségeket a játékok után még kb.: 30 évig fizeti! A deficites olimpiák légkörében érthető is, hogy a minimális számra csökken azon városok száma, akik hajlandóak belevágni, hogy vendégül lássák a világ sportfiatalságát egy 16 napos találkozóra.

Hollywoody Olimpia
Ebben a légkörben formálódik a gondolat a Los Angeles-i döntéshozók fejében, hogy igencsak jó lenne 1932 után újra az amerikai kontinensre hozni a játékokat, de ha lehet mindezt a bravúrt úgy megoldani, hogy az adófizetők egyetlen egy centjébe se kerüljön.

Az olimpiák történetében ez az a mérföldkő, mikor tisztán magánfinanszírozású, azaz állami támogatások nélküli olimpiát rendeznek, s lép rá egyben az üzletiesedés felé vezető első lépcsőfokra az addig az amatőr és profitmentes szemléletű Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

 Forrás: Holger Preuss (2004): Az olimpiai játékok gazdasági háttere alapján saját szerkesztés

Los Angeles pazar megnyitóval ejti kábulatba a közönséget. 84 kék frakkos zongorista, 84 kékre festett zongorán játssza Gershwin Kék rapszódiáját. A NASA-tól származó ötlettől vezérelve egy szkafanderbe öltözött asztronauta repül a magasba, hogy 92.000 helyszíni és majd 2 milliárd tévénéző előtt a Coliseum-ban lobbantsa fel az olimpiai lángot. A Szovjetunió által szervezett "viszont-bojkott" következtében a keleti blokk 14 országa, az "állami amatőrök" nem vesznek részt az olimpián. A román sportolók meglepetésre megjelennek az eseményen és kitűnő szereplésüknek köszönhetően, összesen 53 megnyert éremmel, második helyen végeznek az éremtáblázaton.        

Mr Olympia, avagy egy pénzügyi zseni olimpiát rendez
Első alkalommal rendeznek kormányzati támogatás nélkül nyári olimpiát. A szervezőbizottság élére egy utazási iroda vezetője, Peter Ueberroth kerül. Aki az olimpiai projekt indulását kísérő sajtótájékoztatón így nyilatkozik: "Minél nagyobb a csőd, engem annál jobban vonz a feladat!" Számos üzleti húzása volt, aminek köszönhetően ez volt az eslő olimpia, ami pénzügyi nyereséggel zárt. Ölümpia szent ligetében például nem akarták meggyújtani a tüzet, mikor kiderült, hogy az USA-ban miden személynek, aki 1000 yardot akar a fáklyával futni 3000 dollárt kell fizetnie. Tizenötezer kilométer volt a fáklyaút hossza, melyet mesterségesen kellett meghosszabbítani, annyi volt a jelentkező. A másik nagy újítása, hogy bevezeti a TOP (The Olympic Partnership Program) támogatói programot, melyben 30-ban maximálja a szponzorok számát (ebben az olimpiai ciklusban 11 márka tartozik ebbe), s mindegyiktől legalább 4 millió dollár beugrót kért. 50.000 társadalmi munkában dolgozó, önkéntest toborzott, az ABC tévétársaságnak 225 millió dollárért adta el a közvetítési jogokat, a csatorna pedig a reklámpercek értékesítéséből 615 millió dollár bevételt kasszírozott. A TOP szponzorok közül a Coca-Cola 50 milliót, a McDonald's 55 milliót és 9 millió hamburgert adott.

Nyolc évvel azután, hogy a montreali játékok hatalmas anyagi csőddel zárultak, Los Angeles lélegzetelállító mérleget vonhatott meg, s ez a pénzügyi zseni, a rendezőbizottság elnöke, Peter Ueberroth, azaz Mr Olympia érdeme. A rendezvény 225 millió dolláros haszonnal zárul, az alkalmazott gazdasági modell pedig példaként szolgál a későbbi játékok szervezőinek is.

A Time magazin Peter Ueberrot-hot "Az év emberé"-vé választja.

by Bery :)

Egy megnyitóünnepség számos meglepetést rejt magában. Abban viszont szinte teljes az egyetértés, hogy a nézői élmény maximalizálás érdekében a zenének kitüntetett szerpe van.

A Muse zenél
Robbant a hír, hogy a Muse, "Survival" című dala lesz a londoni Olimpiai Játékok hivatalos
zenéje. Az együttes a számot kifejezetten az olimpiára írta.

A klip egy visszaszámlálással indul, mely 2012-től halad egészes 1896-ig, a modern kori olimpiai játékok kezdetéig. A dalszöveget az egyes olimpiai játékokból származó, mély emócionális töltetet hordozó képkockák dinamizálják.

A kortárs zene kritikusai szerint a dal oly tekintetben formabontó, hogy nem ugyanazt a zenei
vonalat viszi tovább, mint a banda korábbi nagylemeze, a 2nd Law, hanem inkább illeszkedik a
Muse korábbi zenei világához. Megszokhattuk már, hogy egyesek kivétel nélkül kritikával
illetnek mindent. A Muse olimpiai szerzeménye is máris a támadások kereszttüzébe került. A
lánglelkű ítészek azt olvassák a világhírű együttes fejére, hogy az olimpia szent eszméjével
szembemennek, mivel a dalból a túlzott "győzni akarás" áramlik. Ezzel szemben az olimpia
legfőbb üzenete éppen nem a győzelem, hanem a részvétel kéne hogy legyen. Az ellenzők
pusztán azt felejtik el, hogy korunk legjelentősebb sportseregszemléje már 1984-óta rálépett az üzleti, s a győzelem mindenekfelettiségének ösvényére. Mert ugyebár ki nyerte a vízilabda
döntőt Pekingben? Magyarország! Ki lett a második? Na, ugye:) Mi számít? Az elsőség...

Egyébként a hivatalos dal mellett a teljes zenei repertoár kiszivárgott. A dalszerzők láttán az
mindenképpen megállpítható, hogy a szerzői kör meglehetősen eklektikusra sikeredett, hiszen
megtalálhatóak közöttük úgy a klasszikusok, mint a legújabb irányvonalat képviselők. A
félig-meddig hivatalos zenei lista szerint a nyitóceremónia 86 dalból áll majd, s többek között
olyan szerzők dalai csendülnek fel, mint Handel, a Sex Pistols, Mike Oldfield, Vangelis, David
Rose, The Who, The Rolling Stones, Oasis, Pink Floyd, Adele, The Beatles, David Bowie.

Ha engem kértek volna fel, hogy nevezzem meg, melyik Muse szerzemény legyen a hivatalos
dala a Játékoknak biztos, hogy a Map of the Problematique-ot választottam volna :)

Olimpiai dallamok
Ha kicsit visszamegyünk az időben, s az utóbbi idők olimpiai dalait vesszük sorra, akkor azt
találjuk, hogy 1996-ban, Atlantában a zenét John Williams komponálta, a címe a "Summon the
Heroes" volt. A ceremónia egyik legemlékezetesebb jelenetében, maga a mester vezényelte az
atlantai szimfonikus zenekart.

Sydney-ben az olimpiai fanfár jazz és swing alapokra íródott. A musical vonal Olivia Newton
John és John Farnham előadásában volt hallható. Ők a "Dare to Dream" című számot
énekelték. A záró ceremónián Nikki Webster énekelte a Kyle Foster és Philip Turcio dalát a
We’ll be One-t. Ezt követően hatalmas koncert kezdődött Let’s Party néven, ahol többek
között fellépet Kyle Minogue, Tonny Emmanuel, John Paul John, Jon Stevens, Jimmy Barnes,
Savage Garden. A koncertet Slim Dusty előadása zárta, 110 ezer néző együtt énekelte az
Ausztrálok nem hivatalos himnuszát, a Waltzing Matilde-t.

2004-ben, Athénben a sportolók bevonulása alatt a zenét a világhírű holland DJ Tiesto
játszotta, a zene stílusa teljesen eltért az eddig megszokottaktól. A Tiesto által megjelenített
elektronikus house stílusa szokatlanul viszonyult az ókori görög kultúrához és a játékok
ünnepi hangulatához.

Te milyen kérdéseket tennél fel, ha készíthetnél egy interjút a Londoni Olimpiai Játékok
megnyitóünnepségét rendező élmény-designerrel? Szerinted milyen dallam csendüljön fel az
Olimpián?

by Bery :)