A londoni olimpia szervezői azt ígérték, hogy minden idők legzöldebb olimpiáját rendezik majd meg. Pedig az egészségre, környezetre különösen káros olajipari, bányászati , vegyipari cégekkel is leszerződtek. Ezt viszont már a hithű környezetvédelmi aktivisták sem tudták szó nélkül hagyni. Úgy döntöttek, hogy a 2012-es londoni olimpia előtt is kiosztják a „Greenwash Gold” díjat, amely az olimpiai játékok három „legrosszabb”, legkevésbé környezetbarát szponzorát „honorálja”a díjjal.

Az idei olimpiának van 11, ún. TOP szponzora, amelyek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal szerződnek és számos kisebb támogatója is, amelyek a helyi olimpiai bizottság elkötelezettjei. Közöttük van néhány, akinek a profilja nem éppen „olimpiabarát”. A környezetvédelem felkent őrei a Greenwash Gold-nál pedig nem szeretnék, hogy olyan vállalatok neve is társuljon az olimpiával, amelyek imázsban nem összeférhetőek annak szellemiségével.

Zöldítés

A Greenwash Gold egyébként azért száll síkra, hogy az egyes szponzori, vagy társadalmi felelősségvállalás keretében elindított kampányok során a nem környezetbarát termékeket árusítók, illetve a nem környezet konform technológiával terméket előállító cégek ne „moshassák zöldre” a nevüket pusztán azért, mert egy területet támogatnak.

A Greenwash az olimpiai kampányában a nagyközönség bevonásával a Rio Tinto nevű bányászati vállalkozásra, az olajiparban tevékenykedő BP-re, illetve a vegyiparral foglalkozó Dow Chemical-ra lehetett szavazni: „e vállalkozások úgy pózolnak a szegénység ellenségeként és a környezet barátaiként, amivel megtartják és bővítik piacaikat” – írták a szavazás szervezői.

A szavazást a Rio Tinto nyerte. Az eredmény kihirdetésére a Trafalgar Square-en került sor, ahol a szavazás végeredményének ismertetése egy rögtönzött demonstrációvá is terebélyesedett.

Forrás: http://www.greenwashgold.org/

Miért is törekszik az olimpia „zöldítésére” a szervezőbizottság?

A történet 1995-ben veszi kezdetét, amikor a NOB-on belül megalakul a Sport és Környezetvédelmi bizottság, melynek keretében a fenntartható fejlődés az olimpizmus első két - sport és kultúra – mellett a harmadik legfontosabb alapértékévé vált. Erre azért volt szükség, mert a korábbi olimpiákon e két alapelvet nem igazán vették tekintetbe a játékok szervezői, s többek között ezért is történtek olyan presztízs-beruházások, amelyek keretében felépített versenyhelyszínek a játékok lezajlása után folyamatosan kapacitásgondokkal küszködtek, a fenntarthatóságuk komoly problémákba ütközött. A londoni olimpia szervezői pedig ezt akarták meglovagolva úgy pozícionálni az idei olimpiát, mint egy szén-dioxid mentes, a fenntartható fejlődést minden szempontból alapul vevő rendezést. Lord Sebastian Coe, a szervezőbizottság elnökének szájából az alábbi mondat is elhangzott: „Ha bolygónk összes lakója angol életvitel szerint élne, a fenntartásunkhoz igényelt erőforrások előállításához legalább két, a Földhöz hasonló bolygóra lenne még szükségünk. Ez jól modellezi a jelenlegi angol társadalom felélő magatartását.”

Ezért olyan olimpiai tervvel álltak elő Angliában, amely előírja a víz újrahasznosításának módszereit, a fővárosban – elsősorban a közlekedés miatti környezetterhelés miatt -  amúgy is magas szén-dioxid-szint csökkentésének mértékét, valamint olyan, épületzöldítéssel kapcsolatos intézkedéseket, mint a nyersanyagbeszerzés 25%-ban újrahasznosított forrásokból. Viszont ahogy egyre közelebb kerültek a céldátumhoz, úgy mondtak le a szervezők egyre több, az olimpiai költségvetést megdrágító „fenntartható fejlődést” elősegítő projektet. Az olimpia előtt egy nappal ott tartunk, hogy csak az ökológiai lábnyom (carbon footprint) szűkebbre vétele maradt az egyetlen reális célkitűzés.

Forrás: http://current.com/groups/news-blog/93851454_london-2012-falls-short-of-green-goals.htm

Nagyra vágyó elképzelések

Az Olimpiai park építőanyagainak 50 százalékát kötött pályán szállították a helyszínre, a központi olimpiai stadion pedig a legkönnyebb az olimpiák történetében.

A híradások szerint a londoni olimpia egyik fő szponzoraként is ismert EDF, külön az olimpiai felhasználásra, papíron 24 MW energiát állít elő olyan megújuló energiaforrásokból, mint például a szélenergia. A cég közreműködésével tervezett Olimpiai Parkot olyan biomassza felhasználású hűtő-fűtő rendszerrel szerelték fel, amely az eredeti tervek szerint jócskán csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást. Viszont senki sem tudja, az adott időintervallumban mennyi energiát fogyasztanak majd a játékok. A legóvatosabb becslések szerint London átlagos, évi szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 19%-a (3,4 millió tonna) termelődik csak az olimpia alatt.

PR-pofon

A környezetvédelmi alapelveknek való megfelelés során a legnagyobb problémát az építés megnövekedett költségei és az érmek előállítása jelenti, mely  kommunikációja során a szervezők egy hatalmas pr-pofonba is beleszaladtak. A kb. 4700 olimpiai és paralimpiai érem elkészítéséhez kibányászott mintegy 8 tonna nemesfémet használnak fel. Ez a szám még úgy is hatalmas, hogy nem csak az olimpia, hanem a paralimpia érmeit is tartalmazza. Az alapanyagul szolgáló arany, ezüst, bronz érmek alapanyagai pedig a Greenwash Gold kampány első helyezett cége, a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari vállalat segítségével kerülnek felszínre. A cég azon túl, hogy levegőre és vízbázisra is veszélyes munkát végez, munkásaival sem ápol mindig felhőtlen kapcsolatot.

Nem éppen a környezet konformitás irányába hatott az sem, hogy a szén-monoxid-mentesre beharangozott olimpiai láng mennyi kerozint “használt el” magánrepülős útjai során.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy sokan repülnek majd ez idő tájt Londonba. Becsült értékek szerint ez mintegy 700 000 tonna káros anyag kibocsátását jelenti, amely megegyezik kb. 150 000 New York-London menettérti repülőjárat emissziós értékével.

Köszönet Rex-Kiss Endrének az értékes információkért!

by Bery :)