A pekingi olimpián 3 aranyérmet nyertünk. Eredménytelenség-e ez vagy tisztes helytállás? Attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. A négy évvel ezelőtti „éremgyűjtő akció” okán az idei olimpiai játékok kezdete előtt lejátszódó éremlicitbe nagyobb óvatossággal bocsátkoznak a megszólalók. Noha most is van olyan, aki 6-7 aranyérmet jósol, a mértéktartóbbak szerint jó, ha a négy évvel ezelőtti szintet hozza a magyar csapat. Itt a legfőbb ideje a kijózanodásnak, a magyar olimpiai teljesítőképesség reálisabb értékeléséhez.

A felfokozott hangulat már csak azért is érthető, mert az olimpiai játékokon elért eredményeink talán az egyetlen olyan nemzetgazdasági területként él a kollektív tudatban, ahol az utóbbi évtizedekben elismerten a legjobbak között szerepeltünk.

Aranybánya

Viszont az elmúlt olimpiát látva, hazánk kiszorulóban van az eredményes sportnemzetek sorából. Voltunk mi pedig korábban az összesített éremtábla harmadik helyén is, sőt az 1932-es Los Angelesben sorra kerülő, hollywoody dramaturgiával megkomponált monumentális olimpián, 47 sportolóból álló maroknyi csapattal, hazánk a hatodik helyen végzett. Nem érdemes álmodoznunk az 1952-es Helsinki bravúr megismétléséről, ahol 16 aranyéremmel zártuk a küzdelmeket. Sőt, még az 1988-as szöuli, vagy az 1992-es barcelonai, vagy az 1996-os atlantai időszak se fog visszatérni. Jobb, ha megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy az egyre fokozódó nemzetközi versenyben, a nemzetgazdasági súlyunknak megfelelő helyet meg tudjuk majd tartani.

Az egyre csökkenő olimpiai éremkollekciónknak a globális versenyen túl létezik egy sportszakmai és egy sportgazdasági magyarázata. Itt most csak a sportszakmai kerül terítékre, a gazdasági metszetet egy következő írásban járom körül.

A nemzetközi verseny éleződése elsősorban a szovjet utódállamok és Kína, mint sportnagyhatalom megjelenésének köszönhető. Kína, aki a semmiből fejlődve az éremtáblázaton az USA-t letaszítva, aranyérmek tekintetében, 2008-ban már a legsikeresebb sportnemzet volt. Négy évvel ezelőtt a sorrend Kína, USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Ausztrália, Koreai Köztársaság, Japán, Olaszország, Franciaország volt, míg hazánk a 21-dik helyen állt. A nagyhatalmak versengéséhez annyi adalék mindenképpen kívánkozik, hogy ha az Európai Uniót egy területi egységként kezelnénk (mint Kína, USA, Ausztrália fő vetélytársa), akkor kétszeresen verne meg bármely más országot.

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Kína)

 

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (USA)

 

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

 

A Pekingi nyári olimpiai játékok éremmegoszlása (Magyarország)

 

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2008/08/04/sports/olympics/20080804_MEDALCOUNT_MAP.html

 

Félkarú óriás a magyar olimpiai eredményesség

Az utolsó olimpiákon elért eredményességünk eléggé „féloldalas”, hiszen a pontok, érmek zömét főként a kajak-kenu, úszás, vívás, vízilabda szállította. A pekingi olimpiát értékelő tanulmányban az olvasható, hogy a kajak-kenu, úszás, vívás az elmúlt három olimpián az összeredmények 63 százalékát szerezte meg, pontszám, érmek, aranyérmek tekintetében. Médiaszempontból mindenképpen elgondolkodtató, hogy a pekingi olimpián a nézettség tekintetében a vívás csupán a kilencedik, s a mi szívünket oly hevesen megdobogtató, tradicionális sportágunk, az öttusa pedig az utolsó előtti volt. Az igazán nézett látványsportokban, csapatsportokban igen gyér a nemzetközi mércével mérten is piacképes termékünk. Szerintem -, s erre most van kormányzati elkötelezettség is (lásd TAO által favorizált látványsportok) sokkal szélesebb alapokon kellene mozognia az olimpiai eredményességnek. Szerinted?

by Bery :)