lesipuska

Magyarország nem is 11-dik az olimpiai éremlistán, hanem sokkal előrébb tart. Legalábbis a Forbes, amerikai üzleti lap szerint létezik olyan összevetés, ahol az ötödik helyen állunk.

Az olimpia kezdete előtt egy korábbi írásban az olimpiai érmek és makrogazdasági változók közötti összefüggést elemeztem. Akkor úgy véltem, hogy a közvélemény aligha lenne elégedett, ha sportolóink, a pekingi „bravúrt” megismételve, ismételten 3 arannyal kullognának haza. Vajon az olimpia vizslatható-e pusztán gazdasági változók alapján? Vagy a klasszikus olimpia-centrikus gondolkodás, lokálpatriotizmus, érzelmek - és egy sor más, nehezen számszerűsíthető tényező mentén ítélkezik az átlag magyar?

Forrás: imageforum.afp

Egyre reálisabb, hogy több olimpiai aranyat gyűjt a magyar csapat az idei olimpián, mint a négy évvel ezelőtt a pekingi játékokon. Az olimpia kezdete előtt nagy könyvvizsgáló, tanácsadó cégek (pl.: Goldman Sacs, PwC) publikálták jelentéseiket, melyben 4 arany medaliont prognosztizáltak hazánknak. Ez a mennyiség már most megvan, s még számos tradicionális sikersportág döntője hátravan. Elég, ha csak a kajak-kenura, vízilabdára gondolunk. Szóval, hasít az éremtáblán a kis Magyarország!

Korábban született sportgazdasági elemzések arra engednek következtetni, hogy Magyarország pontszerzési képességét összehasonlítva más országokkal stabilan jó helyen szerepel hazánk, amennyiben a megszerzett érmek számát az országok egy főre jutó bruttó hazai összterméke (GDP) alapján arányosítjuk.

Az olimpiai éremkalkuláció során a sportközgazdászok az alábbi kulcsfaktorokkal szokták az olimpiai eredményességet górcső alá venni: népességszám, egy főre jutó GDP, múltbeli olimpiai teljesítmény, hazai pálya előnye, a keleti/szocialista érdekövezetbe való tartozás.

Ezt a gondolatmenetet hívta segítségül a Forbes nevű amerikai üzleti lap is, mikor a klasszikus éremtáblázaton túl, gazdasági változók segítségével, az olimpián induló nemzetek között alternatív sorrendet kreált. Ha a GDP alapján rangsoroljuk az induló nemzeteket, a GDP-t elosztva a megnyert érmek számával, akkor a 12-dik helyen vagyunk. Ebben az összevetésben Moldova áll az élen, mivel 2 érmük van, s ez érmenként 3,50 milliárd dollárt jelent, Jamaica a második 3,77 milliárd dollárral, Mongólia pedig a harmadik. Hazánk a 12-dik az érmenkénti 17,5 milliárd dollárral.  

¹ current US$ billions

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

Ha a megnyert aranyérmeket a lakosságszámhoz arányosítjuk, akkor ebben a tekintetben az előkelő 5-dik helyen állunk, 2.490.500 fő jut egy aranyra. Ezen a listán elsők a jamaikaiak, második Új-Zéland, harmadik pedig Szlovénia.

Forrás: http://www.medalspercapita.com/#medals-by-gdp:2012

by Bery :)

Az újkori olimpiák történetében a korszakos eredményeket felmutatni tudókat az utókor sajátos névvel szokta illetni. Így lett „magyar delfin” a mi Hajós Alfrédunkból, „futóguru” a Paavo Nurmiból, „fekete gazella” Vilma Rudolfból, „repülő háziasszony” Francina Blankers-Koenből, „cseh gőzmozdony” Emil Zatopekből, vagy éppen „sprinterkirály” Usain Bolt-ból. Az idei londoni olimpiát elnézve úgy tűnik, hogy ismét kozmikus teljesítményre képes, új sportikonok születetnek. A régiek képesek-e tartani korábbi teljesítményszintjüket? Mi lesz veled Michael Phelps? Vajon Londonban megkopik a dicsfény, vagy végképp történelmet ír? Eddig mindent és mindenkit árnyékba taszított! A Forbes 40 millió dollárja taksálja a piaci értékét.

Forrás: details.com

Az uszoda hullámait megszelídíteni képes, cápabőrből készült ruhában sikló Phelps, Mark Spitz 1972-es hét aranyérmes rekordját megdöntve, nyolc elsőséget vágott zsebre Pekingben, összességében pedig 14 olimpiai aranymedálnál tart. Emberfeletti? Igen! Egyesek nemes egyszerűséggel csak „Vízi erőműnek” nevezik. Eredményeivel az egyszerű halandó számára a sport megközelíthetetlenségének érzetét keltve belépett abba a panteonba, ami napjaink kiemelkedő sportembereit övezi. Bár az érmek számát tekintve még elmarad a 18-szor a dobogóra álló szovjet tornásznő, Larissza Latinyina mögött. Kétségünk ne legyen afelől, hogy ez a rekord is megdől…

Kapkodtak, kapkodnak is érte a különböző márkák. Emlékezzünk például a négy évvel ezelőtti pekingi olimpiai játékokon vetített Visa reklámfilmre, ahol a Phelps-et alkalmazták reklámarcként. A szpot érdekessége az volt, hogy az olimpia előtt leforgattak vele egy reklámot, - a szöveget Morgan Freeman mondta fel -, amelyben tulajdonképpen köszönetet mondtak minden megnyert aranyért. Egy olimpiai arany csodálatos, kettő hihetetlen, három… és nyolc?

Idén viszont ennyi biztosan nem lesz. A kicsi Phelps már Sydney-ben is ott állt a rajkövön, Athénban bár kezdett beérni, ám termékélet-görbéjének csúcsát a pekingi olimpián érte el. A Hellén fővárosban az óriási csinnadrattával beharangozott eredményektől elmaradt az úszófenomén, s minden bizonnyal alig várta, hogy önmagát rehabilitálva megmutathassa a világnak mire is képes. Teljesítményét sokan hasonlítgatják Mark Spitz-éhez, ám nem vonnék elhamarkodott konklúziót az összevetésből.

Forrás: olympic.org

Míg 1972-ben a zsidószármazású, kissé egocentrikus Spitz „hónaljkutyával”, borotválatlanul, egy szál fecskében és lobogó hajsörénnyel szelte a habokat, addig Phelps, űrtechnológiával készült ruhakölteményben, talpig leborotvált bababőrrel tempózik.

Félreértés ne essék, nem az istenadta tehetségét, versenyszellemét kérdőjelezem meg ezzel, csak jelezném a különböző feltételeket.

De mi van most Londonban? A korábbi sikerszámában, 400 vegyesen leszerepelt. Az amerikai 4x100-as váltóval sem tudott nyerni. Természetesen nem szeretnék elhamarkodottan ítélkezni, ám annyi mindenképpen szembe ötlő, hogy az úszófenomén eddig csak „árnyéka” négy évvel ezelőtti önmagának.

Sztársportoló-e ő? Ha abból indulok ki, hogy a kimagasló egyéniségek meghatározhatják a sportáguk iránti keresletet, mind globális, mind nemzeti szinten - akkor igen. Ha abból, hogy a sztársportoló egy olyan emocionális brand, amire termékskálák széles köre terjeszthető ki - akkor is. A sportolónak a „sporttehetsége” a gazdasági értelemben vett tőkéje. Bár a tehetségre épülő egyéniségét nem érzem olyan karakteresnek, markánsan pozícionáltnak, ami egy szintre emelhetné őt az igazi nagyságokkal, de lehet, hogy ez csupán visszahúzódó személyiségéből, vagy a sportág jellegéből fakad.

A sportszerető társadalom pillanatnyilag túl van az első londoni ámulaton. A „szakma élő legendái” pedig - miután levegőhöz jutottak az első döbbenet után - higgadtabban analizálhatják a történteket.

by Bery :)